Eltűnt földrajzi közneveink nyomában

A címben szereplő tanár(ok) szó etimológiájához annak tisztázása szándékával szótörténeti és jelentéstani tények felsorakoztatásával szeretnék hozzájárulni. A szó, mint lehetséges köznévi archaizmus, számomra már föltűnt Vas megye földrajzi nevei adattárának és köznévi szótárának összeállítása során. Csupán ebben az adattárban 16 településen, a Rába mentén, a Vasi-hegyháton, Kőszegen és a Kemenesalján fordul elő önállóan vagy névelemként (Tanárok, Tanár-főd, Tanári-kapu, Tanár-kapu, Tanár-kertek, Tanároki-dűlő, Tanároki-kereszt stb.).

A szónak szakirodalmunkban gazdag anyaga van. Tanárok formában már Páriz-Pápai, Dictionárium Hungaro-Latinumában (Leutschoviae, 1708. 226) is szerepel. Ettől kezdve minden szótárkészítő számol vele, a tájszótárak pedig jelentéstanát bővítik szóföldrajzi adatokkal. Eközben felszínre kerülnek táji alakváltozatai (tanór ~ tanár ~ tanórok ~ tanárok ~ tenárok stb.), tájnyelvi jelentéseinek gazdagsága, valamint az is, milyen szóösszetételeknek tagja.

A szakirodalom által bizonyított elterjedése is széles. Adatolják a Székelyföldről, a Rábaközből, Vas megyéből, a Balatontól délre a Dráváig. Jelen ismerteink szerint a Dunántúl keleti részén nem fordul elő. Komárom és Tolna megye helynévgyűjteményében egyáltalán nem szerepel, Veszprémből egy-egy szórványos adat van, a Kiskunságból újra adatolja az ÚMTSz., de innen a Király-hágóig ismét hiányzik.

Tüzetesebb vizsgálatunk során nézzük először a szó jelentéstanát! A Páriz-Pápai szótár így adja meg latin megfelelőjét: ’Pascuum, Septum’. Vagyis legelő, illetve olyan terület, amelyet tulajdonosa valamiféle sövénnyel körülkerített. Az első Magyar tájszótár (Magyar Tudós Társaság Budán, 1839) [tanór] tanár szócikke (357) két jelentést ad meg: 1. szőlő v. tilos rét kerítése v. gyepüje; 2. szőlő v. tilos rét kerítésén v. gyepüjén levő kapu. Ugyancsak hasonló jelentés szerepel Ballagi Mór, A magyar nyelv teljes szótára tanorok szócikke alatt: ’ált. a. m. rét, mező; kül. kerítéssel körül vett rét, mező’ (612). Később így határozza meg Herman Ottó is A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914) című munkájában. Szinnyei József, Magyar tájszótára tanórok, tanorok (tanárok) alakban címszavazza (Bp., 1897–1901. II, 650–1). Az egyéb adatokat most mellőzve az alábbi jelentéseket tárta fel: 1. a falu közelében levő árkolás v. gyepü (marhák ellen); 2. szőllő v. tilos rét kerítésén v. gyepüjén levő kapu; 3. alacsony sövény- v. deszkakerítés átlépésére való eggy fokú lépcső, azaz eggy jó lábnyi magasságban keresztül dugott deszkadarab, a melynek két vége alá eggy-eggy vastag cövek van tartóul verve; 4. uccaköz; 5. mezőre nyíló út, a mely kapuval van elzárva; 6. sík helyen, leginkább a falu mellett fekvő és rendesen élőfákkal körülvett v. máskép bekerített darab föld, például kaszáló, lucernás, lóherés stb. (de lehet bekerítetlen is); 7. faluban levő füves kert; 8. bekerített füzes, liget, berek; 9. erdőbeli körülkerített hely; 10. finom réti gyöp, fű.

Szinnyei szerteágazó területekről való jelentéseihez az Új magyar tájszótár egyetlen újat tud tenni, miszerint a tanórok a Kiskunságban ’tüskés gallyakból, rőzsékből készült karám’, Dunapatajon pedig ’a jószág számára takarmányhulladékból, szalmából, trágyából készült kerítés’. (Az adat az ÚMTSz. cédulakatalógusából való.) A források a tanár ~ tanór ~ tanárok ~ tanórok ~ tanorok alakváltozatokban élő szónak a történetileg kialakult családját is rögzítik: tanórokos ’jó fűtermő hely; tanórok- ~ tanárok-kapu, tanórok-széna, tanórok-kert, tanórok-leves, tanóroksarjú. Valamennyi származék jelentésben összefügg az alapszó fentebb említett valamelyik jelentésével, és ugyanazokról a helyekről származik. Az alapszó legkorábbi írásbeli előfordulása 1337-ből való (Magyar oklevél-szótár. Bp., 1902–06. 956) tornuk, tormok, majd 1343-ból taronuk, thoronuk, 1357-ből toronok, 1425-től tharonak, 1450-ből pedig már tanorok alakban is.

A fenti okleveles és egyéb írásbeli adatokra támaszkodva A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára így vélekedik a szó eredetéről: „A szócsalád alapja a tanórok szláv eredetű; vö: szb.-hv. travnik, travnjak, ’rét, legelő’; szln. trávnik ’ua.’; cseh trávnik ’gyep, pázsit’; szlk. trávnik ’ua.’; or. N. travnyik ’dús fűvű rét’. Megfelelő szó van több szláv nyelvben. Mindezek a ’fű’ jelentésű alapszó származékai. — A magyar szó közelebbi forrása nem határozható meg. Az alakváltozatok az átvett travnik alapján keletkezhettek; bennük — egyéb változások mellett — főként a szóeleji torlódás feloldása és a hangátvetés játszott szerepet”.

Lényegében ezt a véleményt veszi át Kiss Lajos is a Földrajzi nevek etimológiai szótárában (II. Bp., 1988. 613). A szó származásának szláv eredetét nincs okunk kétségbevonni, de a ’fű’ jelentésű trava-féle tőből való levezetését nem tarthatjuk megnyugtatónak. Hangtani szempontból ugyanis nem találunk analógiát arra, miszerint hangátvetés úgy történjen, hogy a hangsor második tagja, az r az ötödikkel, az n-nel cseréljen helyet. Ráadásul közben még a szóeleji hangtorlódás is feloldódik, meg még a szóbelseji v hang is nyomtalanul és következmények nélkül eltűnik. A legkorábbi (1337-es) adatból is csupán az r ~ n mint szomszédos hangok hangátvetése vezethető le, és későbbi adatokkal bizonyítható is. Jelentéstanilag pedig a történeti és a nyelvjárási adatok nem a ’fű’-ből levezethető ’rét, legelő’ alapjelentést indukálják, hanem a kerítés, kerített v. akadállyal körülvett hely, elsősorban rét jelentését.

Érdekes, hogy szótárkészítőinknek elkerülte figyelmét Szinnyeinek egy megjegyzése, melyet Kotucs János győrszemerei tudósításához — miszerint a tanárok ’szőlőhegy körüli árok’ — fűz: „A tanárok, tanórok, tanorok szónak eredetileg semmi köze az árok szóhoz, hanem tüske-sövényt jelentett és szláv jövevényszó (vö. horv. trnik ’tüskebokor’). A szó különböző formákban és jelentésekben sok vidéken él (vö. MTsz.)” — mondja Szinnyei (Nyr. 30: 249). Bár e vélemény részletesebb kifejtését nála sem találtam, azt hiszem, Szinnyei közel járt az igazsághoz.

A tanárok, tanorok valójában a trnik-ből is levezethető mind hangtani, mind jelentéstani tekintetben, azonban főként a magyar nyelvjárási jelentések sokasága miatt hiányérzetünk támadhat. Emiatt kínálkozik egy jobb megoldás is. A szláv nyelvekben ma is él egy régi szótő, amely a t, r, n, mássalhangzókra épül, és általánosan ’tövis, tüske’ a jelentése (vö. szln. trn ’tüske’; hrv. trn ’tüske’,szálka’; szlk. trň ’tüske’ stb.). Mindezekben a nyelvekben ennek a tőnek a származéka a ’kökény’ jelentésű szó is (vö. szln. trnulja; szlk. trnka; uk. teren stb.). Jelentéstanilag e tőből levezethető a régi magyar tájszó egész jelentéshálója, amely eredetileg a ’természetes vagy mesterséges sövény, tüske akadállyal körülvett legelő’ értelemben kerülhetett a magyarba, majd az ilyen funkciót betöltő egyéb akadályokra is átvitték a nevet (például deszka, árok), vagy jelentésszűküléssel csak az oda vezető utat vagy kaput jelölte. Az ilyen jelentés az összetett szó csonkulásával is létrejöhetett (tanórok-kapu > tanórok).

A szó hangtani levezetése nem ilyen egyértelmű. A trn ~ teren tőből ugyanis csupán a ritkábban előforduló tanór ~ tanár indokolható a hangátvetéssel és a hangtorlódás feloldásával. A tanorok ~ tanárok a Szinnyei Józseftől is említett horvát trnik ’tüskebokor’ (ezt a szót én sajnos nem találtam meg a rendelkezésemre álló szótárban), vagy a szlk. trnka ’kökény’ átvétele lehet. A korai tornuk, tormok, toronok alakú adatok bizonyító erejűek.

A fentiekből két tanulság levonása kínálkozik: 1. Kiigazításra szorul a TESz-nek a tanórok szócikkében leírt eredeztetése. 2. A tájszóként leírt szócsaládtagok feltehetően nem egy, hanem két, bár egymással történeti kapcsolatban levő szónak a külön-külön átvételével kerültek nyelvünkbe és honosodtak meg később. Jelentésük azonban itt nem a szóhasadás irányában fejlődött, mint az átadó nyelvekben, hanem azonos vagy jelentésben összefüggő fogalmak megnevezései lettek a különböző nyelvjárásokban.

Végül nem kerülhetjük meg azt a kérdést, vajon melyik szláv nyelv lehetett a kölcsönző. Bizonyossággal nem tudhatjuk, hiszen még az első írásbeli előfordulás idején sem létezett minden mai szláv nyelv önállóként. A tanór szinte bármely szláv népcsoporttól származhat, amellyel való művelődéstörténeti kapcsolatunkat igazolni tudjuk. Akár nagyon korai keleti szláv átvétel is lehet (vö. uk. teren). A tanárok mind a hangtani, mind a jelentéstani indokok alapján a szlk. trnka ’kökény’ jelentésű szóval való közös őstől származhat. A horvát eredeztetést sem a művelődéstörténeti, sem a szóföldrajzi sajátosságok nem nagyon támogatják. Fel kell azonban tételeznünk azt is, hogy bizonyos nyelvjárásokból azért hiányzik a szó, mert a terület gazdálkodása, esetleg jogrendje más volt, egyszerűen maga a kerített rét fogalma nem alakult ki.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel