Opera, história, Erkel

Mohács után nincs magyar történelem

Erkel 1839-ben hangszerelte Saverio Mercadante operáját. A hasonló hangszereléseknek gyakran prózai okai voltak: a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek miatt olykor csak a zongorakivonatot tudták megvásárolni, illetve a külföldi, sokkal nagyobb létszámú zenekarok számára írt darabokat a szolidabb magyar állapotokra kellett átültetni.

A kiállítás egyik fő látványossága a zenekari „árok”, ami voltaképp egy elkerített rész. (Az igazi, lejjebb kialakított zenekari árkot Richard Wagner alkalmazta először a bayreuth-i operájában.) Itt helyezték el a korabeli hangszereket: jobboldalt a nagybőgő és a timpani kapott helyet, jobboldalt hátul a réz-, középen hátul a fafúvósok láthatók, elől a fuvolák, baloldalt hátul két-két oboa és klarinét tekinthető meg. Az első és a második hegedűk sem kerülhetik el a figyelmet. Külön kiemelték az Erkel által megkülönböztetett figyelmet érdemlő hangszereket: a viola d’amourt a Bánk bán Tisza-parti jelenetében használta, az angolkürttel a hárfával és a cimbalommal együtt.

A kiállítás nagy ékessége az a kotta, amely Richard Wagner kézírását őrzi; a nagy zeneszerző tervei szerint ugyanis Gassi Ferenc énekelte volna Siegfriedet Bayreuth-ban, ezért lekottázta neki a mű két énekszámát, illetve 1883. augusztus 1-jén levélben fordult Radnótfáy Sámuel intendánshoz. (Végül a szerepre másvalakit találtak.) A Verdi-vitrin fényesen alátámasztja, hogy már 1846-ban tudtak Magyarországon az olasz komponistáról, aki 1842-ben robbant be az itáliai köztudatba. Kacérkodtak azzal a gondolattal, hogy bemutassák Attila című operáját, de amikor világossá vált, hogy a címszereplő nem a 19. századi magyar nemzeti iránynak megfelelő fényben tűnik fel, letettek róla. Helyette a Nabuccót állították színpadra.

A kiállítás harmadik, impozáns részébe egy átvezető termen keresztül vezet az út. Ez utóbbi falait a különböző plakátok teszik mozgalmassá. Az „Opera és a történelem” igen izgalmas kérdéssel foglalkozik: hogyan ábrázolta Erkel a magyar középkort, illetve mit jelentettek ezek az évszázadok a kortársak számára.

Tallián Tibor igazgató, a kiállítás fő rendezője találóan fogalmazta meg a 19. század második felének megközelítését: „A romantikus művészet szemében II. Lajos királlyal a Csele patakba fulladt a magyar történelem.” Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az igaz magyar művészek szemében az 1526 utáni eseménysor nem tekinthető a magyar történelem szerves részének. Addig tart ugyanis a dicső múlt, a Habsburgok évszázadait már nem érdemes festményeken, drámákban vagy operákban megörökíteni.

Ha továbbmegyünk a harmadik terembe, akkor a külön világítással rendelkező vitrinekben vehetjük szemügyre az operák eredeti kéziratait. A kéziratokat stílusosan az adott korszakhoz köthető régészeti leletek illusztrálják, pénzek, kályhacsempék, használati eszközök. Így jelenhetett meg a gaz cselszövő Cillei Ulrik címere egy 15. századi kályhacsempén. Az ablakokba a Képes Krónika királyábrázolásait - Orseoló Péter, II. István, II. Géza, II. András, Könyves Kálmán, I. (Szent) István – helyezték el. (A felsorolt uralkodók ugyanis szerepelnek Erkel valamelyik operájában.)

A Bátori Mária volt az első jelentős magyar történelmi opera. Az 1844-ben bemutatott Hunyadi Lászlóban még nem szerepelt a La Grange-ária, amelyet 1850-ben alkotott Erkel. Anne de La Grange 1850-ben hosszú időt töltött a magyar fővárosban, a zeneszerző pedig a híres énekesnő tiszteletére írta ezt az áriát.

Ferenc József és felesége, Erzsébet 1857-es magyarországi látogatásának tiszteletére a Doppler testvérekkel, Ferenccel és Károllyal karöltve komponálta Erkel az Erzsébet című művet. Több dokumentum és kép utal a nagy szerzőtársra, Egressy Bénire, az első operáknak ő írta a szövegét. A Brankovics György az egyetlen olyan Erkel opera, amely nem magyar főszereplővel dolgozik. Erkel legutolsó operája az István király, amely az Operaház 1884-es megnyitójára készült volna, de a mester nem fejezte be időre. A bemutatón ezért a Bánk bánból első felvonását játszottak el, természetesen még utalás sem történt Gertudis meggyilkolására. Mellette a Hunyadi-nyitányt, illetve a Lohengrin első felvonását adták elő.

Az utolsó terem – „Opera és nép” – a vígoperák és a népszínművek világát mutatja be ügyesen összeválogatott tárgyak segítségével. A Saroltában II. Géza Mátyás királyhoz hasonlóan álruhát ölt, hogy így hódítsa meg a leányt. A Névtelen hősök a szerelmi szál ellenére is az 1848-as forradalomhoz kapcsolódik, a forradalmi miliőt a huszártoborzás, a különböző fegyverek és a kokárdák adják vissza. A korszak műveiben a nép ábrázolásánál előszeretettel alkalmazták a huszárokat, jelenlétük mindenképpen összekapcsolható a verbunkos toborzó dallamaival. A talpalávalót a cigányzenekarok húzták, a legjellemzőbb hangszertípusokat ki is állították. A pedálos cimbalom a korszak nagy találmánya, a szerkezeteket Sunda Vencel József az 1870-es évek közepétől gyártotta.

A 2011. augusztus 28-ig látható kiállítás igen sokrétűen mutatja be a 19. század második felének mozgalmas zenei világát – részben Erkel Ferenc szemüvegén keresztül. Az installáció izgalmas atmoszférát teremt, érdemes a részletekben is elmélyednünk.

1. Az opera előretör
2. Mohács után nincs magyar történelem

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2013

• Az átpolitizált Március 15.
• Az olasz fasizmus antiszemitizmusa
• Sztálin tolmácsa voltam
• A városi kerékpározás kultúrtörténete
• Ünnepel az ÁVH
• Ünneprontók a Kádár-korban
• Cári pornó belső használatra - Zichy Mihály erotikus rajzai
• Lengyel Árpád: Aki a Titanic utasait mentette

Virtuális Erkel

Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója előtt az Országos Széchényi Könyvtárban(OSZK) bemutatták azt a virtuális kiállítást, amely kettős célt szolgál, egyrészt megkönnyíti a kutatást, a tájékozódást az életműben, másrészt a zeneszerző három kiemelkedő alkotása kapcsán - Himnusz, Bánk bán, Hunyadi László - érdekes ismeretterjesztő anyagokkal ismerkedhet meg a látogató.

Kiemelkedően fontos szerepet töltenek be az úgynevezett kutatószoba adatlapjai - hangsúlyozta Mikusi Balázs, a zeneműtár vezetője. Minden kutatás alaptényezője a műjegyzék összeállítása, Erkel kompozícióinak legteljesebb jegyzékét Legány Dezső készítette el. Az újabb kutatások azonban szükségessé teszik a jegyzék bővítését. Sőt, egyes esetekben korrekcióját, mert előfordulhat - mint kiderült -, hogy valamilyen kompozíciót sok évtizeddel ezelőtt tévedésből két számon jegyeztek be. Most pedig átvizsgálva a könyvtári anyagot bebizonyosodott, hogy egy kottáról van szó. Az operák közül azok, amelyeknek kotta és- szöveghű kiadásán dolgozott az MTA Zenetudományi Intézete, ugyancsak a legújabb - egyben legrégibb - változatban kerültek be az anyagba, a Bátori Mária, a Hunyadi László és a Bánk bán librettója olvasható például a kutatószobában.

A honlap