A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
2012. augusztus 29. 14:15 Fodor Pál
Korábban
A Szapolyaiak hívására
Miután meghalt János király (1540. július 22.), Ferdinánd király pedig sereget küldött Buda elfoglalására (1540 õsze), a szultáni udvar elhatározta, hogy véget vet a Szapolyai-országrész korlátozott önállóságának, elfoglalja Budát, és az ország középsõ és keleti felét a birodalomhoz csatolja. A magyar székvárosból elõretolt bázist alakít ki, s a következõ években a magyarországi területekre támaszkodva, az ellátási vonalakat lerövidítve újra megpróbálkozik Bécs elfoglalásával.
Ezt a tervet 1540 õszétõl a szultán folyamatos színleléssel igyekezett valóra váltani.
A János király végakarata szerint hozzá érkezõ magyar követek kérésére 1540 októberében elfogadta atyja örökösének a csecsemõ János Zsigmondot, s évi 25 ezer aranyforint adó ellenében átengedte neki néhai János király országrészét. Egyidejûleg kilátásba helyezte, hogy hadsereget küld Magyarországra az új uralkodó érdekeinek védelmére. Szavait azzal nyomatékosította, hogy felszólította a lengyel királyt János Zsigmond támogatására, s Magyarországon és Erdélyben keményen fellépett a Szapolyai-párt megosztására törekvõ politikusokkal szemben (így például foglyul ejtette azt a Maylád Istvánt, aki az ország testérõl leválasztott Erdély élén „román” típusú vazallus uralkodó szeretett volna lenni).
A következõ év nyarán személyesen vezette hadait Magyarországra, és még a felvonulás közben is azt hangoztatta, hogy célja az új király uralmának biztosítása. Török segédcsapatokat küldött a Ferdinánd serege által körülzárt, és a Szapolyai párt vezérei, Fráter György és Török Bálint irányításával védelmezett Buda felmentésére. A szövetséges erõk 1541. augusztus 21-23 között a Gellérthegy körül vívott véres ütközetben tönkreverték és megfutamították az ostromló csapatokat.
Mire augusztus 26-án Szulejmán Buda alá ért, már semmi tennivalója nem akadt, és nyugodtan eljátszhatta a város felszabadítójának szerepét. Táborát Óbudán ütötte fel, és úgy tett, mint aki Bécs ellen készülõdik. Pedig ekkor már jó egy hete papírra vetették azokat az elgondolásokat, amelyek szerint a török csapatok elfoglalják a fõvárost és az ország több más, fontos központját (ezzel biztosítják a középsõ és a keleti országrész, benne Erdély török birtoklását), a Szapolyai-párt vezéreit pedig kivétel nélkül elfogják.
Az óbudai tanácskozásokon azonban a szultán megváltoztatta a terv néhány pontját. A fõemberek közül beérte a legveszélyesebbnek tartott Török Bálint kiiktatásával (aki immár harmadszor is lényeges szerepet kapott Szulejmán augusztus huszonkilencedikéiben!), és úgy döntött, hogy átmeneti idõre Erdélyt János Zsigmond (valójában gyámja, Fráter György), a Temesközt pedig Petrovics Péter, Szapolyai egykori bizalmasának gondjaira bízza (mindaddig, amíg Béccsel nem végez). Idõközben (augusztus 28-án) felüzent a várban tartózkodó Izabella özvegy királynénak, hogy küldje el hozzá a kis királyfit, mert látni akarja.
A tisztelgõ látogatás alkalmával a királyi gyermeket kísérõ magyar tanácsurakat a Gárdonyi regényébõl jól ismert módon lefogták, s közben a janicsárok és a testõrség alakulatai, mintha csak a várat nézegetni jöttek volna, alattomban megszállták Budát. A főurak utóbb – Török Bálint kivételével, aki az isztambuli Héttoronyban végezte be életét – kiszabadultak, de a magyar székvárosból török tartományi székhely lett, a magyarországi török hódoltság fõvárosa száznegyvenöt éven át.
Noha írott forrás nem szól róla, az elmondottak fényében nem lehet kétséges, hogy Szulejmán tudatosan idõzítette augusztus 29-re a nagy cselt. Bár a muszlimok másféle idõszámítást, másféle naptárt használnak, a török államigazgatásban nemcsak ismerték, hanem részlegesen használták is a keresztény idõszámítás egyes elemeit. Az adózás és a hadakozás például sok szállal kapcsolódott Szent György és Szent Demeter napjához. Keresztelõ Szent János feje vételének napja, amely éppen augusztus 29-re esett, szintén nem volt ismeretlen számukra. Ezt a keresztény szentet a muszlimok is nagy tiszteletben tartották, sírját mindmáig megõrizték a damaszkuszi omajjád nagymecsetben, amelyet a neki szentelt templomból alakítottak át.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2017
- Páratlan párok – megjelent a Múlt-kor nyári száma
- Kirakatházasság 1932-ből
- Róma mindenható matrónája
- Amerikai mámor Magyarországon
- Egy zárdából megszöktetett, boldoggá avatott Árpád-házi hercegnő
- Záray Márta és Vámosi János
- Paraguay tirannoszaurusza
- Az evezősök, művészek és bohémek gondtalan reggelije
- A tudomány és a sport kastélya Tordason
- Versenyt futottak a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után 09:05
- Bár nem vett részt a jakobinus mozgalomban, börtönbe vetették Batsányi Jánost tegnap
- A németek által megalkotott tőrdöfés-legendával harcolta ki Sztálin a fegyverletételt tegnap
- Országos állatbarát program indult el a tiszadobi Andrássy-kastélyból tegnap
- Mindenki számára tartogat programokat a Várkert Bazár fesztiválja tegnap
- A tárgyak rejtélyes eredetét is megismerhetik a látogatók az idei Műtárgyak éjszakája fesztiválon tegnap
- Középkori templomrom, puskagolyók és katonák maradványai is előkerültek Visegrádnál tegnap
- Több legenda is elterjedt Ottlik Géza legismertebb művéről tegnap