Vaktában választott áldozatot Sisi merénylője
2013. szeptember 10. 16:02
Korábban
Magyarországon kellene eltemetni
Őszinte gyász és a veszteség érzése hallható ki e hetek megnyilatkozásokból, még úgy is, ha ez nem is csak a királyné lényének szól, hanem mindannak, amit személye szimbolizált magyar kortársai számára: a biztonságnak valamiféle érzetét, a magyar fél képviseletét, letéteményt az osztrák-magyar együttműködésre. Bár Erzsébet királyné egyre kevesebbet foglalkozott a politikával, és tevőleges szerepe, befolyása nem volt, a magyarság nagy része mégis a védelmező szerepében látta őt. A személyhez, illetve az általa megtestesített gondolatokhoz való ragaszkodás fejeződött ki abban a - többször hangoztatott - elképzelésben is, hogy a királynét a Monarchia magyar területén kellett volna eltemetni.
Az említett törvényi rögzítés mellett kezdeményezések sora célozta Erzsébet emlékének megőrzését. Az uralkodó a temetés napján a magyar miniszterelnöknek írt levélben közölte az Erzsébet Rend és Érem megalapítását a császárné és királyné, illetve annak „névvédnöknője", thüringiai (Árpád-házi) Szent Erzsébet tiszteletére. Az elismerésben jótékony cselekedeteikkel kitűnő, illetve hivatásuk területén kiválóan munkálkodó nők részesülhettek.
A megemlékezés igénye az állampolgárokban is erős volt. Példaként említhetjük a Magyarországi Nőegyletek küldöttségének képviseletében özvegy gróf Teleki Sándorné mellett elnökként eljáró Jókai Mór bejelentését egy jótékony alapítvány létesítéséről, amelyben kérvényezték, hogy az Erzsébet királyné nevét viselhesse. A haláleset után kórházak, árvaházak, közterületek, fürdők és más alapítványok sokasága kérte a hasonló névviselés engedélyezését.
Tömegeket mozgatott meg a földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác arra vonatkozó javaslata is, hogy - amint ez a Milleniumi ünnepségekhez kapcsolódóan már ismert kezdeményezés volt - emlékfákat ültessenek a meggyilkolt királyné tiszteletére. Mindenek előtt kisebb-nagyobb ligetek kialakítása volt a cél, Erzsébet Királyné emlékfái feliratú jelzésekkel megjelölve, hogy a fákat a bántalmazástól óvják és gondozzák. Az előterjesztés szerint az ültetésre elsősorban a leboruló koronájú fákat választották ki, amelyek egyben az emlékezéshez méltónak is tűntek: a szomorúfűzt, a kőrist, a szomorú bükköt, illetve Erzsébet királyné kedvenc fáit is, tölgyeket és fenyőket, valamint más hosszú életű fákat. A végrehajtás az évek során ugyan vesztett erejéből, az indítványra mégis több millió fa ültetése volt a válasz - e ligetek közül némelyek ma is jelentős emlékhelynek számítanak.
Klettner Csilla cikke a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában található
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- 17:41
- 17:20
- Bányatörvényeket is fordított a Nap és a Föld távolságát elsőként meghatározó Hell Miksa 17:05
- Szökött rabszolgáknak és bűnözőknek is menedéket nyújtottak a római katakombák 14:20
- Színészportrék és workshopok színesítik az nemzetiségi színházak idei fesztiválját 13:20
- Visszakerült Kolozsborsára a budapesti raktárépületből előkerült görögkatolikus harang 11:20
- Görkorcsolyás lányok tették sikeressé a világ leghíresebb gyorsétteremláncát 09:50
- Közös sírba temették az egykor egymástól elválasztott skolasztikust és tanítványát, Héloïse-t 09:05