Moholy-Nagy László

1895. július 20-án született a Bács megyei Bácsborsódon.

Apja korán Amerikába távozott, nagybátyja a vajdasági Moholpusztán (ma Mol) nevelte. Szegeden járt gimnáziumba, majd Budapesten a jogi karra, végül pedig katona lett. Első világháborús sebesülése után a kórházban háborús képeslapokat kezdett festeni. Hazatérve csatlakozott Ady Endre köréhez, majd rajziskolába kezdett járni, ahol Nemes-Lampérth, Uitz és Tihanyi festészete hatott rá, s így érthető módon írta alá a magyar aktivisták kiáltványát. Először 1918-ban a Nemzeti Szalonban állított ki. Szimpatizált a forradalmakkal, de az eseményektől távol maradt. A bukás után Ausztriába ment, 1921-től Berlinben élve funkcionalistákkal, dadaistákkal dolgozott.

Fa- és linómetszetei Kassák Ma című folyóiratában jelentek meg Bécsben, forrásuk az ipari táj és a mozgás volt. Malevics és El Liszickij hatására különböző anyagú absztrakt konstrukcióit 1922-ben a berlini Sturm galéria mutatta be. Ennek nyomán Gropius meghívta a Bauhausba, 1923-től Weimarban, majd Dessauban ő lett az előkészítő tanfolyam s a fémműhely, később a fotócsoport vezetője is. A Bauhaus-könyveket Gropiusszal szerkesztette; Festmény, fényképezés, film című kötete 1925-ben jelent meg, írásait kolozsvári, pesti és brnói folyóiratok közölték. Liszickijjel közösen állított ki, legharmonikusabb olajképeit, fotogramjait, fotóplasztikáit és kollázsait ekkor alkotta, a Ma közölte egy filmforgatókönyvét is.

1928-ban Gropiusszal ő is megvált a Bauhaustól, Berlinbe ment, s a párizsi Werkbund-kiállításon mutatta be Fény-tér-modulátor című kinetikus szerkezetét, ennek nyomán jött létre Fekete-fehér-szürke árnyjáték című absztrakt filmje. Rövidfilmjei a városi életet mutatták be, díszleteket, fény és hangeffektusokat készített Piscator színházának, operaelőadások díszleteit és világítását tervezte. Részt vett a modern építészek (CIAM) athéni kongresszusán, előadott a pozsonyi iparművészeti iskolában.

A nácizmus elől 1934-ben Hollandiába, majd Angliába ment, hirdetés-, kiállítás- és filmtervező volt, életmű-kiállítását a London Gallery mutatta be. 1937-ben Gropius révén meghívták Amerikába, ahol Chicagóban létrehozta az Új Bauhaust. (A nácik ekkorra már eltüntették műveit a német múzeumokból.) Támogatói azonban tönkrementek, így Moholy-Nagy reklámtervező lett, majd megalapította a School of Design-t. Ez 1940-től az illinois-i Simonaukban működött, ahol a háborúban sebesültek munkaterápiás kezelését végezték. Az intézmény 1944-ben az amerikai dizájn fontos műhelyeként - chicagói üzletemberek segítségével - Institute of Design néven főiskola lett.

Hidak, 1921

1945-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, de haláláig dolgozott szellemi végrendeletén, a Mozgásban-látás című könyvén, filozófiai és szellemi kérdéseket is tárgyalva. 1946. november 24-én halt meg Chicagóban.

Festőként és fotóművészként a fény érdekelte, amit elemi ábrázoló tényezőnek tartott. Fotogramjait kamera nélkül fényérzékeny papírra komponálta, átlátszó vagy polírozott felületre készített olajképei áramló, hullámzó fényhatást teremtettek. Üvegarchitektúrái különböző technikával készültek, átlátszó térplasztikái, fénymobiljai változtatták fény- és térhatásukat. A reklámgrafika és tipográfia terén is maradandót alkotott. Kerülte az érzelmességet, művei konstruktív kompozíciók, az emberi térszemlélet modelljei. A látáskultúra emelésére törekedve megújította a művészoktatást. Nem "csak" művészetet oktatott, a teljes embert nevelte, ennek révén segítette a modern művészeti irányzatok megismerését és terjedését.

Főműve, Az anyagtól az építészetig a Bauhaus alapjait tárgyaló előadásaira épül (1929). Önéletrajza 1947-ben Abstract of an Artist címen jelent meg. Életét és munkásságát felesége, Sibyl Moholy-Nagy Moholy-Nagy, Kísérlet a teljességre című könyve elemzi, amely 1950-ben jelent meg angolul.

Moholy-Nagy hitt abban, hogy a tárgyformálás révén megreformálható a társadalom, s hogy a modern technika összhangba hozható a művészettel: a Parker 51 típusú, ma is használt tollat is ő tervezte. Nyugaton ő a legismertebb magyar képzőművész, itthon a két háború közt túl kommunisztikusnak tartották elveit, később idealistának és utópistának vélték. Sok műve van a bécsi Modern Művészetek Múzeumában, számos alkotása található amerikai múzeumokban. 1995-ben Kecskeméten mutatták be képeit, fotóit és kollázsait, és ekkor kiadták 100 fotó című fényképalbumát is.

(Múlt-kor/Panoráma)