Grúzok, oroszok, oszétek

A Fekete-tenger partján és a Kaukázusban fekvő Grúzia stratégiai helyzete miatt állandóan a nagyhatalmak szorításában létezett. 1801-ben az Orosz Birodalom része lett, függetlenségét 1918-ban kiáltotta ki újra. 1921-ben a Vörös Hadsereg elfoglalta Grúziát, amely először a Kaukázusontúli Föderáció része, majd 1936-tól önálló szovjet szocialista szövetségi köztársaság lett.

Az alán eredetű oszétok a kora középkorban vándoroltak a Kaukázus hegyei közé. Történetük az 1917-es orosz forradalom után vált ketté, amikor Észak-Oszétia Szovjet-Oroszországhoz, Dél-Oszétia viszont a független Grúziához került. Az akkori grúz mensevik vezetés a bolsevikokkal való együttműködéssel vádolta az oszétokat, a területen több lázadást levertek. Amikor Grúzia Szovjetunióhoz kerülése után Dél-Oszétia a köztársaságon belüli autonóm terület lett, az ellentétek látszólag elcsitultak. 1989-ben Dél-Oszétia mintegy százezres lakosságának kétharmada volt oszét és egyharmada grúz, s Grúziában még mintegy százezer oszét élt szétszórva.

Amikor 1988-ban recsegni-ropogni kezdtek a Szovjetunió eresztékei, az addig lefojtott grúz-oszét konfliktus is újra fellángolt. Mindkét oldalon a nacionalisták vitték a prímet: Dél-Oszétiában népfront alakult, amely egyre erősebben követelte a terület autonóm köztársasági rangra emelését és egyesítését Észak-Oszétiával, s tiltakozott a grúz nyelv kötelezővé tétele ellen. Az oszétok követeléseiket sztrájkokkal nyomatékosították, sokan fegyverkezni is kezdtek. Tbilisziben ugyanekkor százezres demonstráción követelték a grúzok elleni "diszkrimináció" megszüntetését az autonóm területeken.

1989. november 23-án csak több ezer rendőr és katona tudta megakadályozni állig felfegyverzett oszétok és grúzok összecsapását a terület közigazgatási központja, Chinvali közelében, majd a grúzok és oszétok viszonya ezután végleg elmérgesedett. A tbiliszi vezetés eközben igyekezett lazítani kapcsolatait a Szovjetunióval, a nacionalista ellenzék vezetője, Zviad Gamszahurdia nyíltan a függetlenség mellett kampányolt.

1990 augusztusában a grúz Legfelsőbb Tanács új választási törvényt fogadott el, amely lehetetlenné tette a csak Grúzia egyes részein működő pártok indulását a közelgő parlamenti választáson. 1990. szeptember 20-án viszont a dél-oszétiai parlament (a grúz képviselők távollétében) kinyilvánította Dél-Oszétia függetlenségét és állami szuverenitását, hangoztatva, hogy továbbra is a Szovjetunió részének tekinti magát. Másnap a grúz Legfelsőbb Tanács érvénytelennek és törvényellenesnek nyilvánította ezt a határozatot.

Az 1990. október 28-án megrendezett (az abházok és oszétok által bojkottált) grúziai parlamenti választásokat a nacionalista ellenzék nyerte meg, a Legfelsőbb Tanács elnöke Gamszahurdia lett. Az új grúz vezetés radikális nemzeti politikája tovább erősítette az oszétok szeparatizmusát, akik 1990. december 9-én saját választásokon a függetlenség mellett döntöttek. Válaszul december 11-én a Grúz Legfelsőbb Tanács megszüntette Dél-Oszétia 68 éve óta élvezett autonóm terület státuszát, és a vidéket közvetlenül Tbiliszi igazgatása alá helyezte. A döntést követően szinte azonnal nemzetiségi villongások törtek ki: emiatt Moszkva rendkívüli állapotot hirdetett ki, belügyi erőket irányított ide és mindkét felet alkotmányellenes döntései visszavonására szólította fel.

Az orosz katonai jelenlét 1991 elején lecsökkent, amit azonnal az összecsapások kiújulása követett, miközben mindkét fél lázasan fegyverkezett. Grúzia blokád alá vette Chinvalit, ahol megszűnt az áram- és vízszolgáltatás, az emberek éheztek. A grúzok több alkalommal is támadást intéztek a város ellen, Dél-Oszétiában 1991 tavaszán szabályos háború folyt. 1991. április 9-én Grúzia kikiáltotta függetlenségét a Szovjetuniótól, majd ősszel a grúz erők ismét offenzívát indítottak Dél-Oszétiában, de még a következő évben sem tudtak jelentős sikereket elérni. A harcokat mindkét oldalon súlyos atrocitások kísérték.

1992 elején az egyre népszerűtlenebb Gamszahurdia megbukott. A helyét elfoglaló, Moszkvából hazahívott Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter ellen az elűzött elnökhöz hű erők felkelést robbantottak ki, miközben Grúzia másik elszakadásra törekvő régiójával, Abháziával is háborúba keveredett. A szorongatott Sevardnadze - miután Moszkva közvetlen beavatkozást helyezett kilátásba a harcok leállítása érdekében - 1992. június 24-én orosz közvetítéssel beleegyezett a tűszünetbe. A megállapodás értelmében a szakadárok és a Tbiliszi ellenőrzése alatt álló területek között biztonsági sávot alakítottak ki, amelyet orosz-grúz-oszét békefenntartó erők vettek ellenőrzés alá.

Ezután viszonylagos nyugalom köszönt a térségre, ám Grúzia máig nem tett le fennhatóságának visszaállításáról, miközben a dél-oszét vezetők többször kérelmezték, sikertelenül, a terület csatlakozást Oroszországhoz. 2008 nyarán a tbiliszi vezetés elérkezettnek látta az időt a cselekvésre: a pekingi olimpia kezdetével egy időben váratlan támadást indított Dél-Oszétia ellen. A harcokba beavatkozó orosz erők megfordították az események menetét és mélyen benyomultak Grúzia területére. Egy hét után az EU közvetítésével tűzszüneti megállapodás született, viszont a konfliktus miatt Grúzia kilépett a Független Államok Közösségéből, Oroszország pedig elismerte Dél-Oszétia és a másik szakadár grúz régió, Abházia függetlenségét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2023

• Spanyolországba vitte az ókori Tróját El Greco
• A Beatrice megfigyelése
• Egy budai orvos kettős élete
• A nagyszentmiklósi Nákó-kastély
• A börtönbe zárt CPg 
• A Kex zenekar és a politikai rendőrség
• Hét híres tűzeset
• A zálogházak története
• Zilahy Ágnes és egyetemista kosztosai