Szupernóva adhatta hírül II. Károly születését

2011. április 19. 12:09

Szupernóva lehetett a II. Károly angol király születését 1630. május 29-én hírül adó fényes nappali csillag - véli egy brit kutató, aki hétfőn a Királyi Asztronómiai Társaság ülésén ismertette elméletét.

Korábban

"A legragyogóbb csillag, amely csodás módon a napvilágnál ragyogott fényesen" - írta több mint 30 évvel később, 1661-ben Edward Matthew angol író, hozzátéve, hogy "a Megváltót kivéve egyetlen emberi lény születését sem adta hírül csillag".

A "királyi" csillagról többen is beszámoltak, ám sokáig ezt korabeli propagandának tartották, mivel II. Károly születése után három évtizeddel láttak napvilágot. Így a kutatók úgy vélték, hogy az állítólagos égi jelenség az Oliver Cromwell hívei által kivégzett I. Károly legidősebb fiának trónigényét volt hivatott alátámasztani.

Az új adatok, amelyekről a Királyi Asztronómiai Társaság ülésén számolt e Martin Lunn, a Yorkshire-i Múzeum volt kurátora, felvetik annak a lehetőségét, hogy a csillag a tőlünk 11 ezer fényévnyire lévő a Cassiopeia-A katalógusjelű szupernóva-maradvány. A Cassiopeiai-A egy felrobbant masszív csillag, a drámai eseményt kísérő "fényjelzések" tizenegyezer évig száguldottak a világegyetemen keresztül, míg a 17. században el nem érték a Földet.

A volt csillag térbeli jellemzőit néhány éve egy nemzetközi kutatócsoport röntgenhullámhosszon végzett megfigyeléseinek segítségével sikerült minden korábbinál pontosabban rekonstruálni. Martin Lutz és az Egyesült Államokban élő Lilla Rákóczy történész a mérési adatokat és a korabeli beszámolókat friss szemmel elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a szupernóvát láthatták 1630. május 29-én, azon a napon, amikor II. Károly, az angolok jövendő uralkodója a világra jött. "Az új csillaggal foglalkozó beszámolók nagy száma és változatossága arra utal, hogy megtörtént eseményről van szó" - hangsúlyozta Martin Lunn.

Ez nem az első eset, amikor évszázadokkal egy szupernóva-észlelés után azonosítják kutatók az égi jelenségeket. 2006-ban egy nemzetközi kutatócsoport Jacco Vink, a holland Utrechti Egyetem asztronómusával az élen kiderítette, hogy a 185-ben a kínai krónikákban feljegyzett "vendégcsillag", amely több hónapon át ragyogott az égen, nem más, mint az RCW 86 jelzésű röntgenforrás, egy szupernóva.

A tudósok a NASA Chandra röntgenműholdja, illetve az Európai Űrügynökség XMM-Newton röntgenobszervatóriuma által az RCW 86-ról készített képeit elemezve egy táguló gyűrűt figyelhettek meg, amely a szupernóva robbanásakor keletkezett. Miután a termonukláris üzemanyag elfogyott, a szupernóva előcsillaga, egy nagytömegű csillag összeroskadt, és az azt követő hatalmas robbanásban az egész Galaxist túlragyogta rövid időre. A robbanás ereje a külső rétegeket a csillagközi térbe dobta ki. A szupernóva-maradvány és a kidobott anyag több millió fokra hevült, jó néhány évezredre elegendő energiát biztosítva az erős röntgensugárzáshoz.

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amelynek során a csillag ledobja a külső rétegét, hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telítve környezetét. A kidobott anyag általában gömbalakban tágul, miközben egyre ritkább lesz. Ha a szupernóva-robbanás közeli por- vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt.