Magyar régészek a khmer civilizáció nyomában

2011. augusztus 12. 15:16 Belényesy Károly

Merészség-e régészeti kutatásba vágni Indokínában? Akárhogy is vesszük, a mi honfoglaláskorunkkal, illetve az Árpád-korral egy időben virágzó khmer civilizáció maradványait szemlélve bizony még inkább úgy érzi az ember, hogy idegenek vagyunk ebben a világban. Idegen szemlélői egy valóban csodálatos kulturális örökségnek. Ennek ellenére Kambodzsában régészeti feltárásokat kezdeni több mint egzotikus kaland, óriási kihívás. Koh Ker több száz jelentős, romos állapotában is nagyszerű templomát, szentélyét szemlélve, az külön öröm, hogy a Magyar Indokína Társaság Dr. Zelnik István jóvoltából ebbe a különleges misszióba a francia, japán, ausztrál kutatók után több magyar szakemberek által vezetett csapat is bekapcsolódhatott.

Korábban

Mint minden lelőhelynek, Koh Kernek is megvan a maga egyedisége. Történetével kapcsolatban általánosan elfogadott az a vélekedés, hogy 928 és 944 között a Khmer birodalom központja volt. IV Jayavarman uralkodó az Angkor régióból az ún. Roluos területéről, ide helyezte át a birodalom központját, amely csak fia II. Hasavarman uralkodását követően került vissza a mintegy 100 km-re lévő korábbi helyszínre: Angkorba.

Ez önmagában is nagyon izgalmassá teszi ezt a területet. Ugyanakkor az ismert templomok, szentélyek nagy száma és a felszínen található intenzív régészeti leletanyag alapján bátran kijelenthetjük, hogy Koh Ker jelentősége a 10. század közepe után sem halványult el. Ugyanerről tanúskodnak a feliratok is amelyek az említett időszaknál későbbre datálhatók. Úgy tűnik, hogy Koh Ker rövid központi szerepe után is megmaradt regionális jelentősége és folyamatos, intenzív élet jellemezte a későbbi időszakokat is. Az óriási, több mint 80 km2 területen szétszórt több száz önálló épületcsoport kutatása önmagában is nagy kihívás. A terület reprezentatív, belső magja mintegy 9 km2.

A területen folyt korábbi kutatások adatait felhasználva úgy döntöttünk, hogy a régészeti kutatást egy kiválasztott helyszín teljes körű feltárásának kell szentelnünk.

De miért éppen Prasath Krachap?

A lelőhelyek többsége építet környezet, amelynek feltárására speciális szabályok vonatkoznak, tehát a régészeti feladatokkal párhuzamosan műemléki felmérési és kutatási feladataink is megszaporodnak. Egy ilyen épületcsoport feltárása egy olyan folyamat kezdete, amelynek a végén az adott terület teljesen átalakul és az Angkor régióban ismert helyreáállított műemlékekhez hasonló turisztikai végeredmény jöhet létre.

A feltárással párhuzamosan az épületek műszaki állapota folyamatos felügyeletet kíván. Későbbiekben feltehetően szükség lesz helyreállítással kapcsolatos mérnöki munkára is. Ezért igyekeztünk olyan területet kiválasztani, amely egyszerre ígéretes történeti, illetve művészettörténeti szempontból és műszaki, statikai állapota kevésbé veszélyezteti a környezetben folyó ásatást. Így esett a választás az eddig legtöbb – szám szerint 16 – szanszkrit, illetve ókhmer feliratos kőtáblát rejtő, az öt belső téglaszentélyével is egyedinek mondható Prasat Krachapra.

Az egy hónapos feltárás első szakaszában az épület és annak közvetlen környezetében végeztünk terepbejárást. Ennek során a Krachap működésével és a környeztében élők mindennapi életével kapcsolatos számos kerámiatöredék került elő. A leletek egy-egy területen belüli sűrűsödése arra utalt, hogy a Prasat mellett annak közvetlen környezete intenzíven lakott lehetett. A leletanyag előzetes vizsgálata, pedig a terület 10-11. századra, illetve a 12-13. század közötti megtelepedésre utalt.

A bejárás fontos eredménye volt a korábbi alaprajzi felmérésekben nem szerelő, a Prasat nyugati bejárata előtt, a mai út túloldalán álló, mintegy 20x10 méter alapterületű nyugatra néző ún. raktár épület azonosítása. A terepbejárás után kezdődő szondázó régészeti kutatás során részint a fent említett Raktár épületre, illetve a Prasat közvetlen és távolabbi környezetének kutatására koncentráltunk.

A Prasat külső kerítőfalának kutatására nyitott szondában, a külső oldalon, megfigyelt rétegek arra utaltak, hogy az épületet körbevevő nagy kőtömbökből emelt kerítőfal építését egy nagyobb építkezés, feltehetően a Prasat belső épületcsoportjának építése, előzhette meg. Így először szerezhettünk régészti bizonyítékot arra, hogy az épületcsoport építése belülről kifelé történ, a külső kerítőfal csak egy későbbi fázisban épült meg.

Ezt a feltételezést támogatta a nyugati oldalon azonosított raktár épület kutatása is. Az épület K-NY-i tengelyében, az ott feltételezett lépcső vonalában, húzott szondában sikerült azonosítanunk az építést megelőző mesterséges felszínt, amelyre az épületen belül vastag feltöltés kerül. Az épület körvonala a felszínen lévő nagyméretű kőtömbök alapján azonosítható volt. A mintegy 10 cm-s modern szemétréteg eltávolítása után ugyanis feltárult a D-K-i, illetve a D-Ny-i sarok. A lépcsőnek csak kisebb részleteit sikerült feltárnunk, de a szondák tanúsága szerint az épület D-NY-i sarka és az épület Ny-i falának részletei viszonylag épségben maradtak meg a föld alatt. Így sikerült megfigyelnünk az alapozásokhoz kapcsolódó építési szinteket, illetve az épület felmenő, korábban eltemetett falait is. A betöltésből előkerült és az építéshez kapcsolható rétegekben talált leletek, illetve a nagy mennyiségű tetőcserép a fából épült tetőszerkezetre és az épület eredeti cserépfedésének szembetűnő bizonyítéka.

A szondákban megfigyelt rétegviszonyok alapján ugyanakkor joggal feltételezhetjük azt is, hogy a Prasat egy korábbi természetes kiemelkedésen, kisebb dombon helyezkedett el. Ma ismert környezetét az épületeket felépítő egykori khmerek több mint 1000 évvel ezelőtt mesterségesen alakították ki.

A Prasat Nyugati Galériájának déli homlokzata előtt folytattuk a kutatást, amely során kiderült, hogy Prasat és a kerítőfal eredeti, faragott lábazatait jelentős felöltés takarja. A szondában sikerült azonosítani az eredeti 10. századi, az építésről tanúskodó réteget és a Parasthoz tartozó egykori járószinteket. Az egy ezt követő (feltehetően 12-13. századi) építési törmelékes, tetőcserép töredékekben és kerámiában gazdag, nagyméretű felöltést, az épületcsoport egykori esetleges pusztulására, illetve átépítésére utal.

A terepbejárás során a Prasat közvetlen környezetében 3, az épületcsoport sarkaihoz igazodó tavat figyeltünk meg. Ezek hossz és keresztmetszetét felmértük, és a legnagyobb, az épület ÉNY-i sarkához közel elhelyezkedő tó medrében újabb árkokat nyitottunk.

A meder közepén alig 20 cm mélységben megtaláltuk az eredeti, kemény homokkő felszínt. Ettől Keletre a meder feltételezett partvonalába nyitott szelvényben ugyanakkor erős, kerámiában gazdag feltöltés mutatkozott, amely feltehetően a kelet felé kissé kiemelkedő területről mosódott a mederbe. Ez alatt megtaláltuk a vastagon felhordott agyagrétegből kialakított medret és azonosítottuk a medence eredeti, K-i irányba erősen emelkedő partvonalát. Az agyagréteg mesterséges voltára az ebből előkerült nagy mennyiségű, elsősorban házi kerámia, főzőedény töredékek sokasága utalt. Az agyagréteg alatt, a jelenlegi felszíntől több mint 1 méter mélységben, itt is megtaláltuk a kemény homokkő felszínt. A medence Ny-i partvonalának tisztázására nyitott kutatóárokban az előbbihez hasonlóan feltártuk a kemény agyagréteget és mintegy 1,5 méter mélységben az eredeti altalajt.

Már a terepbejárás során szembetűnő volt az épületcsoporttól É-ra található kisebb magaslaton talált leletek nagy száma és reprezentatív leletanyag: porcelán, illetve mázas kerámia mennyisége. Az itt folyt kisebb feltárás során, a föld alatt az épületek alapozásánál használt és korábban már többször megfigyelt rétegeket figyeltük meg. Ez a Prasattal egykorú épület meglétére utal, aminek, irányát, kiterjedését egyelőre nem sikerült megfigyelni ez a jövő fontos feladatainak egyike.

A szondázó kutatás befejezését követően, az előkerült leletanyagot tisztítás és válogatás után az APSARA Siem Reap-i bázisán dolgoztuk fel. Elvégeztük a teljes válogatott leletanyag leírását, tárgy-fotózását és a reprezentatív tárgyak rajzolását. A teljes leletanyagot műanyag ládákba csomagolva helyeztük el az APSARA bázisán. További vizsgálatok céljából, az APSARA engedélyével, 5 föld és 11 kerámia mintát szállítottunk Magyarországra, amelyek termoluminescens vizsgálata jelenleg is folyik a Szegedi Tudományegyetem laborjában dr Sipos György vezetésévelEz vélhetően újabb, pontos adatokat szolgáltat a leletek és ezeken keresztül épületek koráról.

Mindezt összefoglalva: a Khmer és magyar kollégák remek együttműködésének köszönhetően a régészeti feltárás rendkívül eredményesnek bizonyult. A két feltárási szakasz során nyitott összesen 14 kutatóárokban megfigyelt jelenségek egyedülálló lehetőséget biztosítanak a Parsat Krachap építéstörténetének és az épületcsoport környezetének vizsgálatához, illetve a jövőben tervezett szisztematikus régészeti feltárások előkészítéséhez, amelynek hosszú távú programját 2011. novemberéig készítjük el és tárjuk a szélesebb szakmai közönség elé.