Kiéheztetéssel tartotta sakkban Észak a délieket

Amikor a The New York Times riportere a helyszínen járt, Daniel Mowles éppen sült nyulat készített a Roger Smith Hotel konyhájában. Mint kiderült, a szakács Virginia állam délnyugati részéről származik, s egy olyan házban nőtt fel, ahol a család tulajdonában egy egykoron Robert E. Lee által használt ezüstkészlet volt. Ez csupán a véletlenek szerencsés egybeesése lehet, mindenesetre Mowles és Andrew F. Smith szervező jóvoltából az érdeklődök hétfőn megízlelhették az amerikai polgárháború kedvelt fogásait.

A két főszereplő igyekezett egyensúlyt tartani Észak és Dél között, így volt sült harcsa „konföderációs ketchuppal”, illetve a már említett nyúl „bostoni mustárral”. Smith több szálon is kötődik az Egyesült Államok történetének egyik legfontosabb konfliktusához: ükapja harcolt a polgárháborúban, ám a család soha nem beszélt az eseményekről. Mint mondta: élete első tíz könyvét Észak és Dél küzdelméről olvasta, az utolsót pedig arról írta; a Starving the South: How the North Won the Civil War idén áprilisban került az amerikai könyvesboltok polcaira.

A könyv elmeséli, hogyan alakult át a nemzet kulináris értelemben lokálisból nemzetivé, s Észak hogyan állította szolgálatába az ételt – s hogyan mulasztotta el ezt megtenni Dél. „Délen, a mezőgazdasági vidékeken nem voltak meg azok a bürokraták, akik Északon összefogták az iparágat, s nem mondták azt: ha nem tudunk dűlőre jutni az élelmezéssel kapcsolatos alapvető kérdésekben, nem leszünk sikeresek. Marad az éhezés és a lázadás. Legalább negyven, déli városban kitört éhséglázadásról van tudomásunk, főleg nők és kisebb földtulajdonosok részvételével. A déliek nem tudtak gazdálkodni, s nem volt meg ahhoz az emberanyag, hogy megcsinálják azokat a dolgokat, amelyek a túléléshez kellettek” – magyarázta Smith.

Mindez élelemhiányhoz vezetett, s ez végzetes csapással ért fel a konföderációnak. Észak kiválasztotta azokat a déli part menti városokat, amelyeket blokád alá vett, megakadályozandó az élelmiszerszállítmányok célba jutását. S mivel a déli ültetvényesek nem voltak hajlandóak átállni a gyapot-és dohánytermesztésről a gabonatermelésre, akut élelmiszerhiány lépett fel. Így – fogalmazott Smith – a konföderációs katonák lesoványodtak, míg az északiak jóllaktak.

„Ahol az Unió elfoglalta a konföderáció hadállásait, bárkinek, aki felesküdött az Egyesült Államokra, biztosította az élelemhez való hozzáférést” – mondta el Smith, aki szerint a háború utolsó négy hónapjában 60 ezer konföderációs katona dezertált. „Az első és legfőbb ok, hogy nem volt élelmük. A második, hogy nem volt pénzük, amiből élelmet vettek volna” – magyarázta a történész.

Ennek fontosságát az is a jelzi, hogy Észak ünnepet szervezett az élelem köré (Hálaadás), amely Washington születésnapja és július 4. után a harmadik legfontosabb nap lett a tengerentúlon. Időpontját Abraham Lincoln rögzítette 1864-ban, Észak pedig kacsákat, süteményeket és pudingot küldött az Unió katonáinak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták