Kánkán vs. sztriptíz
2012. március 14. 17:45
Első ránézésre a sztriptíz és a kánkán mutat némi rokonságot, azonban az eredetük nagyon különböző. A kánkán 1830-as párizsi megjelenésétől kezdve jelentős szerepet töltött be a női egyenjogúsítási mozgalmak terén, de a szexuális forradalomban is fontos tényező volt.
A lap-dance, más néven table-dance a sztriptíz egy formája, mely során az „ügyfél” fizet az általa kiválasztott lánynak egy szemtől szembeni „előadásért”. Ma már rendkívül népszerű az Egyesült Államokban, de hamarosan Nagy-Britanniába is betörhet, ha a helyi önkormányzatok kiadják rá az engedélyt. A sztriptíz – messze a lap-dance első megjelenésének helyétől – Párizsban száz évvel ezelőtt bukkant fel, s több hasonlóságot mutat az erotikus szórakoztatás egy másik formájával, a francia fővárosban elterjedt kánkánnal.
Első ránézésre a sztriptíz és a kánkán mutat némi rokonságot, azonban az eredetük nagyon különböző. A sztriptíz létrejötte a hálószobákban vagy a bordély termeiben folyó csábítási technikák fejlődésének köszönhető. Az első nyilvános sztriptíz előadás egy fiatal lány, Le Coucher d'Yvette nevéhez köthető, aki egyszer szerényen levetette ruháit a bámészkodók hadai előtt úgy, mintha valóban az ágyba készülne indulni.
A kánkán viszont mindig is a nyilvánosság előtt zajlott, kezdve 1830-as évektől, amikor is a munkásosztályból származó párok táncra perdültek Párizs kertjeiben. Természetesen ez azonmód kiváltotta az előkelő rétegek rosszallását, hiszen az új őrület résztvevői kontroll nélkül maradtak. Különösen a nők szempontjából vetődött fel az erkölcsi kérdés: mi lesz akkor, ha egy-két energetikusabb rúgásnál kivillan a láb, ne adj’ Isten, a fehérnemű. Éppen ez volt az, ami hírhedté tette a kánkánt abban az időben.
Az 1890-es években a helyzet nem sokat változott: a Moulin Rouge és más helyek táncosai továbbra sem prostituáltak, hanem professzionális szórakoztatók voltak, akik viszonylag magas béreket kaptak. A Moulin Rouge és a Jardin de Paris tulajdonosa, Joseph Oller igazán felvilágosult hozzáállásról tett tanulságot a foglalkoztatási kérdések terén, például legnagyobb tánccsillagát, Jane Avril szülési szabadságra is elengedte, ami abban a korban igen szép gesztus volt.
Franciaországban a század végén újításokat is bevezettek, hogy megkönnyítsék a táncosnők dolgát. Hogy a lábak mozgását szabadabbá tegyék, a szoknyák belsejében csökkentették az átfogó karokat, amik kezdetben arra szolgáltak, hogy ne emelkedjen túl magasra a ruhanemű széle, illetve a szemérmesebb részek jobb takarást nyerjenek. Majd megjelent a csipkés, hímzett szoknya, a rövidnadrág és a fekete harisnya, amely jelentősen megnövelte a csábítás hatékonyságát.
A kánkán jelentette a megoldást a „biztonságos szexre”, hiszen biztosította a lehetőséget a szexuális „élvezetre”, s a nemi betegségek megszerzésétől szűntelenül aggódó férfiak is végre megnyugodhattak. De nem ez volt az egyetlen olyan szempont, ami nyugtalanította a férfiakat: a nők egyre magabiztosabbá váltak a munkában és – ami a legjobban aggasztotta a férfiakat – a házasságban is.
A táncosok előadásai sok férfit zavartak, akik szerették volna, ha világos határok lennének a férfi és a női szerepek között. A férjek már hozzászoktak, hogy mind a házasságban mind a szexuális életükben kontroll alatt tarthatják asszonyaikat. Elvárták a hálószobai magányban előadott női előadásokat, azonban nem tartották elfogadhatónak, hogy tisztes nők, mint például a feleségük, élvezzék a szexet, bár elvárták tőlük, hogy sok gyermekkel ajándékozzák meg őket. A kánkán táncosok a szexuális forradalom képviselői lettek, amit a férfiak igen nehezen viseltek.
Néhány férfi számára a kánkán a szórakoztatás egyik formáját jelentette, de nem biztosított garanciát, hogy később nem találkozik egy prostituálttal. Habár néhány táncos megpróbálta a prostitúció felé elterelni életét, a legtöbben tartózkodtak ettől. Jane Avril is sikeresen ellenállt az örömlányok életvitelét erőteljesen propagáló anyjának, aki mindenre rákényszerítette volna. Grille d'Egout pedig korábban iskolai tanár volt, aki rájött, sokkal többet kereshet a Moulin Rouge táncosaként, mint a tábla előtt, plajbásszal a kezében.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
- Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
- Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
- Hol van Keresztelő Szent János feje?
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
- Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
- „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
- Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek
- Traktor alkatrészek miatt veszett össze Lamborghini Ferrarival tegnap
- Eiffel vállalata tervezte a szegedi Tisza-hidat a nagy árvíz után tegnap
- A detektívek soha nem hagyták abba a nyomozást Butch Cassidy és bűntársa után tegnap
- Árulás és részegség miatt bukott el az amerikaiak támadása az angol kikötő ellen tegnap
- Órákon keresztül „hallgatta ki” egy lázadó fejét Haiti diktátora tegnap
- Máig nem tudni, pontosan miért lázadt fel a Bounty legénysége tegnap
- A Kongresszus csak vonakodva adott támogatást Morse forradalmi találmányához 2024.04.27.
- Énekléssel és olvasással oldotta fel gyermekkori traumáit Őze Lajos 2024.04.27.