A nyilas rendőrséget is kikezdte a Vörös Hadsereg előli menekülés

Az iratok nagy része megsemmisült

Számos tanulmány látott már napvilágot a magyarországi német megszállást követő politikai rendőrség témakörében. A publikációk között találni olyan dolgozatot, amely a megszállás után létrejött politikai rendőrség működésének bemutatására és az intézménytörténetre is kiterjedt. A kutatások többnyire nem az egykorú működési iratokból: rendőrségi jelentésekből, jegyzőkönyvekből, határozatokból vagy a Magyar Királyi Belügyminisztérium (Büm) dokumentumaiból merítettek, hanem a második világháborút követően lezajlott népbírósági perek anyagaiból, illetve az 1945 utáni politikai rendőrség nyomozásai során keletkezett iratokból próbálták felvázolni az 1944-es év állambiztonságának történetét.

Ennek oka az, hogy a háború alatt a Belügyminisztérium, a Budapesti Főkapitányság, valamint a politikai rendészeti osztály iratállománya jórészt megsemmisült. Azon kevés dokumentum alapján, ami fellelhető, még hozzávetőlegesen sem lehet rekonstruálni a német megszállás utáni politikai rendőrség felépítését, sem annak működését. A második világháborút követően keletkezett iratok azonban erősen magukban hordozzák genezisük körülményeit, ezért a csak másodkézből kapott adatok pontosságát és megbízhatóságát erős forráskritikával kell kezelnünk. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a hivatkozott forrásokat az új, immáron „demokratikus” politikai rendőrség hozta létre a háborús bűncselekmények elkövetésével gyanúsított volt politikai detektívek, rendőrségi tisztviselők büntetőeljárásaiban.

A kihallgatási jegyzőkönyvek, önvallomások, jelentések és egyéb „bizonyító erejű” okiratok mind a gyanúsított bűnösségét – esetleg ártatlanságát – voltak hivatva alátámasztani, és nem az érintett rendvédelmi beosztott egykori munkahelyének objektív bemutatása volt a célja. Mégis, a második világháborút követően a politikai rendőrségen keletkezett iratanyagok majdnem egykorú dokumentumoknak tekinthetők. Nemcsak azért, mert a vizsgált időszak és a nyomozás során feltárt tények jegyzőkönyvekbe foglalása között nemritkán egy év sem telt el, hanem azért is, mert az új politikai rendőrség működésében lépten-nyomon visszaköszönnek a „jogelőd” szervezet intézményi sajátosságai.

A témával foglalkozó kutató – egyéb források hiányában – döntően az 1945 után keletkezett rendőrségi dokumentációból, az államvédelem területén szolgálatot teljesítő egykori vezetők, beosztottak szubjektív visszaemlékezéseiből leszűrt „tényadatok”-ból és a Magyar Királyi Rendőrség csekély számú megmaradt működési iratainak összevetéséből tud egy objektívnak és hitelesnek tűnő szervezettörténetet megrajzolni.

Tanulmányom az 1944. március 19-i német inváziót követően létrehozott Állambiztonsági Rendészet, majd annak megszüntetése után a Budapesti Főkapitányságba „visszaintegrált” és a nyilas hatalomátvétel után újból átalakított politikai rendészeti osztályok strukturális felépítésével foglalkozik. Az említett nyomozószerveket külön-külön, kronologikus sorrendben, a releváns szervezeti és személyi változások megjelölésével, létrehozásuktól feloszlatásuk napjáig kívánom bemutatni. Ez alól az 1944. október 16-ától átszervezett politikai rendészeti osztály képez kivételt, ugyanis e szerv intézménytörténetét csak 1944. december 25-ig követem nyomon. „Önkényeskedésem” oka elsősorban az, hogy az osztály a jelzett dátum után kettéoszlott. Kisebbik része az ostromlott Budapesten maradt és nagyjából 1945. január közepéig működött, majd állománya szétszéledt, fogságba esett. Pontos dátum nem áll rendelkezésre a különítmény megszűnéséről, és hivatalos okiratot is nehéz lenne felkutatni ezzel kapcsolatban.

A politikai rendészeti osztály nagyobb részét még 1944. december elejétől több hullámban Nyugat-Magyarországra, Bécsbe, majd a háború végén Felső-Ausztriába és Bajorországba telepítették. Az állandó hátrálás, a Vörös Hadsereg előli menekülés a politikai rendőrséget is kikezdte, ezért működésének hatásfoka fokozatosan csökkent, szervezeti keretei 1945. május elejére teljesen szétestek. A hivatalos működési, illetve feloszlatási dokumentum az „emigrált” szerv esetében sem áll rendelkezésünkre, az 1944. karácsonyi különválás után bekövetkezett személyi, szervezeti változások rekonstruálása csak rendkívül hiányos módon lehetséges. A vonatkozó források ezen időszak szervezettörténeti eseményeit csak hézagosan adják vissza, így a legkésőbbi időpont, amíg az osztály strukturális kereteit teljes bizonyossággal tudni lehet, 1944. december 25.

A dolgozatnak nem célja az említett politikai nyomozó szervek munkájának, működésének teljes körű ismertetése, sem a nyomozások eseménytörténeti leírása. Itt csak azt kívánom elérni, hogy hozzávetőlegesen képet kapjunk a politikai rendőrség szervezeti felépítéséről, az 1944. március végétől bekövetkező strukturális átalakításáról, a jelzésértékű személyi és szerkezeti változásokról. Dolgozatom döntő hányadában az egykori detektívek ellen a második világháború után lefolytatott büntetőeljárások jegyzőkönyveire, a Péter Gábor-féle politikai rendőrségen felvett visszaemlékezésekre, feljegyzésekre és az (ön)vallomásokban foglaltakra támaszkodik.

1. Az iratok nagy része megsemmisült
2. Elkülönülnek a funkciók
3. Detektívtestületnél ismeretlen struktúra

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek