IV. Henrik fejét keresi Franciaország
2013. február 19. 09:32
IV. Henrik francia király egyszer már elveszett, de 2008-ban újra felbukkanó fejének tudományos vizsgálata után sem hagyott alább az a vita, amely arról szól, hogy valóban az 1610-ben elhunyt Bourbon uralkodó testrészét sikerült-e azonosítani három évvel ezelőtt.
Korábban
A III. Richard csontjainak feltárása körüli nagy hírverés kapcsán gyakran elhangzott, hogy milyen szörnyű kínok között halhatott meg az 1485-ös bosworthi csatában brutálisan meggyilkolt angol király, akinek maradványain több „megalázó sérülés” nyomait vélték felfedezni a brit régészek. Kevésbé volt szerencsés az 1610-ben elhunyt IV. Henrik, akinek a nagy francia forradalom vérzivatarosan éveiben felnyitották a sírját, levágták a fejét, majd elrabolták.
A két uralkodó megítélése között fényévnyi távolság van. III. Richard már életében közutálat tárgya volt, amit csak tetézett a Tudor-kori propaganda, miközben IV. Henrik ("jó Henrik király") a nemzeti egységet testesítette meg. A katolikusként megkeresztelt, de reformátusnak nevelt uralkodó véget vetett a Franciaországban több évtizede tomboló vallásháborúnak, s mindent megtett, hogy javítson a legszegényebb társadalmi rétegek élethelyzetén. Egy anekdota szerint azt kívánta népének, hogy vasárnap minden francia fazekában egy tyúk főjön.
Népszerűsége ellenére egy fanatikus katolikus szerzetes, François Ravaillac 1610-ben végzett vele, elődjéhez, III. (Valois) Henrikhez hasonlóan tehát ő is merénylet áldozata lett. IV. Henriket a Párizs melletti Saint Denis-székesegyházban helyezték végső nyugalomra, sírjának megbolygatása és fejének eltűnése után még évtizedeken át megosztotta a történészeket, kutatókat és a forradalom előtti királyi családokat a testrész körüli mizéria.
Úgy tűnik, a vita egyhamar nem fog nyugvópontra jutni, miután a IV. Henrik: A fejnélküli király című könyvben a szerzők, Stéphane Gabet és Philippe Charlier azt állítják, hogy sikerült a rejtély végére járniuk. A szerzőpáros szerint az öt évvel ezelőtt, egy adószedő, bizonyos Jacques Bellanger padlásszobáján megtalált fej Henriké, amit az arcszőrzet, a szépségpötty, a törött orr és késsel ejtett seb a felső ajkon bizonyít. A kritikusok szerint azonban a minap megjelent könyv teljesen tudománytalan, amit azzal magyaráznak, hogy a koponyában bizonyíthatóan nem volt agyvelő, mivel azt a királyi balzsamozók eltávolították.
Egyelőre nem világos, hogy mikor választották el Henrik fejét a testétől. Annyi bizonyos, hogy mikor 1817-ben közszemlére tették a királyi maradványokat, már hiányzott; 1919-ben bukkant fel újra, amikor egy fotográfus, bizonyos Joseph Emile Bourdais három frankot adott érte egy árverésen. Bourdais élete hátralevő részét a fej azonosításával töltötte, majd miután erőfeszítéseit nem koronázta siker, a leletet halála előtt, 1946-ban a Louvre-nak adományozta – volna, ha a patinás párizsi múzeum vissza nem utasítja a királyi kobakot.
A koponyát végül 2008-ban Angersben, egy padlásszobán találták meg, egy dobozban, gondosan becsomagolva. A koponya azonosítását 2010-ben végezte el Phillipe Charlier patológus; Charlier kollégáival együtt összehasonlította a fejet a francia uralkodók bebalzsamozási eljárásáról szóló boncolási jegyzőkönyvben foglaltakkal, amelyet IV. Henrik orvosa írt, digitális rekonstrukciót készítettek az arcról, a számítógépes tomográfia pedig azonosságot mutatott a koponya és a királyt ábrázoló portrék, valamint a halála után készült gipszszobor között.
A könyv kapcsán újra fellángoló vita a francia királyi családok leszármazottjait is megosztja. Louis de Bourbon párizsi herceg úgy látja, a vizsgálat tudományosan megalapozott, így mihamarabb össze kell illeszteni a maradványokat és újra kell temetni az uralkodót. Ellenben egy másik királyi sarj, Henri d'Orléans szerint a vizsgálat nem oszlatja el a kétségeket, de a neves genetikus, Olivier Pascal sem látja bizonyítottnak az azonosítást.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
- 26 éves az Európai Unió
- Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
- Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
- A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
- 10 tény a ruandai népirtásról
- 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
- Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
- Viták a közös európai történelem kapcsán
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit tegnap
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt tegnap