2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Napóleon inspirálta Latin-Amerika Felszabadítóját

2013. július 24. 13:13 MTI

Kétszázharminc éve, 1783. július 24-én született Caracasban Simón Bolívar, a spanyol uralom elleni latin-amerikai függetlenségi háborúk hőse, akit a kontinensen csak A Felszabadítóként emlegetnek, és akiről országot, pénzt, várost és hegycsúcsot is elneveztek.

Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar y Palacios gazdag, baszk származású hidalgó (spanyol nemes) család sarja volt. Szüleit korán elvesztette, ezután nevelők oktatták, tanulmányait Spanyolországban fejezte be. Ott is nősült meg, de felesége egy év múlva venezuelai látogatásukon sárgalázban meghalt, Bolívar ezután nem házasodott meg újra. A napóleoni háborúk Európájában megismerkedett a francia felvilágosodás és az angol materializmus gondolkodóival, és a saját erejéből káplárból császárrá emelkedő Napóleon példájától lenyűgözve esküt tett, hogy felszabadítja hazáját.
1807-ben hazatért és bekapcsolódott a függetlenségi mozgalmakba.

Amikor Venezuela 1810-ben fellázadt a spanyol gyarmati uralom ellen, a junta Bolívart küldte Londonba, hogy szerezze meg a brit kormány támogatását. Ezt a küldetést nem sikerült teljesítenie, sikerült viszont meggyőznie a száműzött szabadsághős Francisco de Mirandát, hogy álljon a függetlenségi harc élére. A venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlés 1811-ben kikiáltotta a függetlenséget, de a diktátori hatalommal felruházott Miranda nem vállalta a harcot a túlerőben lévő spanyolokkal és letette a fegyvert. Forradalmár társai ezt árulásnak minősítették, ők maguk adták át a spanyoloknak Mirandát, aki börtönben fejezte be életét.

A katonai vezetés Bolívar kezébe került. A mai Kolumbia területéről, Új-Granadából indított "csodálatos hadjáratával" 1813-ban felszabadította Caracast, és a nép teljhatalommal és az El Libertador (A Felszabadító) címmel ruházta fel. A spanyol túlerő és a belső torzsalkodások miatt azonban 1814-ben meghátrálásra kényszerült, Új-Granadába szorult vissza, majd Jamaica szigetére távozott. A szabadságharc szellemét kiáltványaiban igyekezett fenntartani, brit mintára alkotmányos köztársaságot vázolt fel, választott alsó- és örökletes felsőházzal, egész életre szóló államfői tisztséggel.

Bolívar 1815-ben Haitihoz, a függetlenségét a franciáktól éppen kivívott államhoz fordult segítségért és összegyűjtötte emigrációba szorult honfitársait. Új seregével 1816-ban szállt partra Új-Granadában, s a hadtörténet legfényesebb lapjaira bekerült hadjárata végén 1819. augusztus 7-én a boyacai csatában döntő vereséget mért a spanyolokra. Győzelmei eredményeként jött létre a mai Venezuelából, Kolumbiából, Panamából és Ecuadorból álló Nagy-Kolumbia, amelynek függetlenségét a spanyolok 1820-ban elismerték.

Az új állam elnöke és diktátora Bolívar lett, aki - miután a Perut felszabadító argentin forradalmár, José de San Martin lemondott tisztségeiről - 1823 őszén bevonult Limába is. A következő évben csapatai megverték a felső-Peruban hadakozó utolsó dél-amerikai spanyol hadseregeket is, ezután ez a terület a Bolívia nevet vette fel. Bolívar, fél Dél-Amerika ura, pályája csúcsára ért.

A földrésznyi dimenziókban gondolkodó Bolívar 1826-ban Panamába összamerikai kongresszust hívott össze, ám a meghívottak közül Chile, Argentína és Brazília távol maradt, az itt megfogalmazott uniós szerződést pedig csak Nagy-Kolumbia ratifikálta. Nemsokára már Nagy-Kolumbia területei is egyre nagyobb önállóságot követeltek, s Bolívar alvezérei egymással kezdtek marakodni. Bolívar 1828-ban összehívta a nemzetgyűlést, de az megtagadta elnöki hatáskörének növelését, sőt a Felszabadító ellen még merényletet is megkíséreltek. Felkelések robbantak ki, Peru lerohanta Ecuadort, az ország ügyeibe Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok is beavatkozott. Venezuela végül 1829-ben kivált Nagy-Kolumbiából, amely a következő év nyarára teljesen szétesett.

Bolívar megromlott egészsége, politikai terveinek kudarca és a polgárháború miatt lemondott tisztségeiről. Európába készült, de soha nem indult el: 1830. december 17-én előrehaladott tüdővésze végzett vele Santa Martában, ironikus módon épp egy spanyol tisztelőjének házában. Halálos ágyán azt kérte, írásait és leveleit égessék el, de utasítását - a történészek nagy örömére - nem teljesítették. Maradványait 1842-ben Caracasban temették újra. Nevét viseli város, félsziget, híd, hegycsúcs, egyetem, repülőtér, futballklub és róla nevezték el Bolíviát és a venezuelai pénzt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár