A szleng segített elviselni az 1. világháború borzalmait

2013. november 12. 17:14

Saját lövészárok-nyelvet fejlesztettek ki a kanadai katonák az első világháborúban a háborús kínok elviselésének megkönnyítésére – olvasható egy új tanulmányban.

Korábban

A War in History című folyóiratban publikált tanulmányában Tim Cook, a Kanadai Hadtörténeti Múzeum munkatársa arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az első világháborúban harcoló kanadai katonák egy sajátos nyelvezetet hoztak létre a háborús borzalmak hatásainak tompítására, s egyes jelenségeket azért neveztek el, hogy némileg csökkentsék vele fájdalmukat.

Cook kutatása során leveleket és egyéb világháborús dokumentumokat vizsgált meg, majd összehasonlította az eredményeket a korábbi nyelvészeti kutatások következtetéseivel.

A fenti megállapítás jól ráillik arra az elesett katonára, aki bajtársai szerint „nyugatra ment” (gone west), míg egy másik, a kimerülés határán álló katona állapotának leírására a „wind up” (az angol ige jelentése: befejez, véget ér) kifejezést használták. Az esztelen gyilkológépezetek evilági fogalmakkal való felruházása is ezeket a célokat szolgálta: így hasonlították az ágyútüzeket a mozdonyokhoz, illetve a német kézigránátokat a krumplinyomókhoz.

Cook szerint eme sajátos katonai szleng egyfajta pajzs volt, ami a halál trivializálását, a zsargon exkluzivitása pedig a katona és a polgár közötti disztinkció érvényre juttatását szolgálta. A szitkozódással a katonai rend és a hadviseléssel járó megrázkódtatások enyhítését kívánták elérni, az eskütétel szokássá vált, a bujaságról szóló dalok közös éneklése pedig – a maszkulinitást erősítendő – a bajtársiasság kötelékét fűzte szorosabbra.

A történész kutatása arra is rámutatott, hogy bár a kanadai katonák által használt kifejezések időnként más országok hadseregeinek szótárában is előfordultak, a tengerentúliak ezt unikális dolognak tartották, és úgy vélekedtek, hogy az a nemzeti identitásukat erősíti.