Első világháború: tévedések tragédiája
2014. október 18. 08:27
"Az első világháború az európai népek kollektív öngyilkossági kísérlete volt, amely a »második félidőt« is figyelembe véve, csupán részleges sikerrel járt" – mondta Martonyi János volt külügyminiszter Az első világháború és következményei Magyarországon és Európában című, Parlamentben tartott pénteki konferencián.
Korábban
A második 30 éves háború
Bellavics István, az Országgyűlés Hivatala közgyűjteményi és közművelődési igazgatójának köszöntője után Martonyi János volt külügyminiszter nyitotta meg a 11 előadó részvételével zajló konferenciát. Rövid beszédében kifejtette, az első világháború nem volt más, mint az európai népek kollektív öngyilkossági kísérlete, hozzátette: a második félidőt is figyelembe véve, szerencsére csupán részleges sikerrel járt. Fontos szerep jutott a tévedéseknek, rossz helyzetfelismeréseknek és – bár történetileg alátámasztani nem lehet – a véletlennek is. Bűn volt Európa ellen, a legnagyobb vétek azonban a háború lezárása volt, tette hozzá.
A konferencia első részének levezető elnöke, Ormos Mária üdvözlő szavai után Tomka Béla szegedi történész előadásában kifejtette: már az 1880-as évektől voltak egyfajta jövendölések egy esetlegesen bekövetkező világméretű küzdelemre. Helmut Moltke szerint, ha „kitör a háború, annak se hossza, se vége nem fog látszódni, lehet hét vagy akár harminc éves, (…) átkozott az, aki lángba borítja Európát”. A legtöbben azonban nem így vélekedtek, s villámháborúra készültek maguk a németek is. Elmondta, az első világháborút a legtöbben történeti korszakhatárként értelmezik, ám többféleképpen közelítik meg az idősávok hosszát. Sokan a hosszú 19. század lezárásaként tekintenek 1918-ra, vannak, akik az 1914-1945 közötti időszakot új korszaknak tekintik – "második 30 éves háborúnak" nevezte Churchill is. Többen úgy vélik 1991-ig tartott az 1914-ben kezdődött éra, ám egyesek szerint ma is ebben a korszakban élünk. Kiemelte, három ideológiai áramlat készítette elő a háborút: a nacionalizmus, a gyarmatosító imperializmus, valamint a bolsevizmus.
Romsics Ignác "Nagyhatalmi politika és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása" című előadásában kifejtette, a Monarchia életébe kétszer avatkoztak be a nagyhatalmak: 1849-ben és az első világháború végén, először megmentették, másodjára felosztották. A 19. század közepén még mint hatalmi egyensúly, az oroszok jogtalan terjeszkedésének gátjaként tekintettek az államalakulatra, ám az elkövetkezendő hatvan évben megváltozott a megítélése, és az Oszmán Birodalom mellett Európa másik beteg embere lett. Mint elmondta, a világégés éveiben a Monarchia sorsát három tény pecsételte meg: (1) az orosz forradalom miatt megmenekült Kelet-Európa az orosz befolyástól, így a nyugat döntött a Habsburg Birodalom jövőjéről, (2) nyilvánosságra kerültek IV. Károly béketapogatózásai, valamint (3) az, hogy 1918 májusára világossá vált, hogy a megrendült Monarchia már nem lehet és nem is akar Németország ellensúlya lenni.
Míg 1916-ban a közép-európai hatalmat csupán föderalizálni akarták, a későbbi tervek szerint három királyságra szedték volna szét, 1918-ra azonban már kisállamokkal számolt az antant, elfelejtve azt a korábbi – s később meg is valósuló – "próféciát", hogy ebben az esetben az egymásra féltékeny, független kis államok versengeni fognak a nagy német szomszéd kegyeiért. Ormos Mária Romsics előadásához hozzáfűzte: a Monarchia csak egy kis balkáni államot akart megbüntetni, ám később két újabb fronton is harcolni kényszerült, holott sem az oroszoktól, sem az olaszoktól nem követelt semmit. A pécsi történész a "tévedések tragédiájaként" jellemezte a helyzetet.
Az egyesült államokbeli Phoenixville-ben lévő otthonában készített videofelvételen bejelentkező John Lukacs magyar származású kutató négy nagy katasztrófát különített el a magyar történelemben: a 13. századi tatár betörést, a török hódoltságot, valamint a 20. század két világháborúját, amely utóbbi kettő legnagyobb vesztese kétségkívül a magyar állam volt. Magyarország ezeréves történelmének legnagyobb és mindeddig maradandó katasztrófája a megszülető kisállamok kitűnő propagandájából is eredeztethető. Kiemelte, hogy 1918 előtt magyar külképviseleti intézetek nem léteztek, így az ország a nyugat kezében volt, amely kevéssé ismerte a kicsiny közép-európai népet.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2014
- Így látta a sajtó Kárpátalja visszafoglalását
- Az embermentő Jane Haining
- Mi történt Kamenyec-Podolszkijban?
- A bundázás egyidős a futballal
- A hét törpe kalandjai Auschwitzban
- A kóser konyha különlegességei
- Hogyan kampányoltak a római politikusok?
- A numerus clausustól a numerus nullusig
- Így temettük el "Kossuth apánkat"
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán 12:20
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady 10:35
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap