Egy királykisasszony karácsonyai Gödöllőn

2014. november 27. 11:52

Királyi családunk egyszerű, polgárias karácsonyi időtöltéseiről, azokról a vidám és családias ünnepekről, melyeknek főszemélye a felséges királyi pár legifjabb, teljes magyarrá nevelt gyermeke, a kis Valéria volt.

Korábban

Első karácsonyát a kis Valéria Gödöllőn 1875-ben ünnepelte, s a gödöllői királyi lakot tündérkertté varázsolta a terem mennyezetéig érő óriási karácsonyfa, melynek ezerféle ajándéktárgyait csak egyedül neki, a kis főhercegnőnek volt szabad érintenie és kiosztania. S hogy e szabadságával mily bőkezűleg élt, azt nem egy, azóta fölcseperedett gödöllői parasztgyerek emlegette büszkeséggel, akik „Éljen Valéria!” – felkiáltásokkal sereglették körül az ajándékokat osztogató magyar királykisasszonyt.

Egy évvel később, 1876 karácsonyán az alig nyolc éves Valéria már maga is a szeretet megemlékezésével járult a karácsonyfa örömeihez: Magyarország színezett térképét készítette el felséges mamája számára.

Következő évben (…) a legszívmelengetőbb családi jelenet az volt, mikor este 6 órakor a gödöllői palota termeiben körülülték a Jézus születését ábrázoló, Bécsből érkezett Betlehemes képet, s Valéria zongora mellett egész kíséretével rázendítette a Béke és szeretet karácsonyi karénekét. A szoba nem volt világítva, csak az átlátszó kép mögött pislákolt a lámpa, s így észre sem vették, mikor Ő felségeik váratlanul megjelentek, s lábujjhegyen közeledtek a megható jelenet színhelye felé.

[1881-ben] Szilveszter estéjén megint felöltötte ünnepi pompáját a karácsonyfa. A gödöllői felsőkert egyik hajlásában öntözéssel mesterséges korcsolyapályát csináltak, melyen a királykisasszony és benső barátnője, Auersperg Aglája hercegnő napestig vidáman csúszkáltak, sőt, az udvar kis szerecsen szolgáját, Kristimót is belevonták a mulatságba.

Esténként aztán Valéria főhercegnő óhajtására a szembekötősdi járta, majd újra munkához fogtak, s ábrákat színeztek és metszettek ki ahhoz a képeskönyvhöz, melyet a jólelkű királykisasszony a gyermekkórház üdülő betegeinek szánt.

(Mária Valéria nevelője, Rónay Jácint naplója alapján közli a Képes Folyóirat, 1894-ben)