Rúnabotot találtak a középkori fekáliáshordók közelében

A Dánia egyik legrégebbi településén, Hans Christian Andersen szülővárosában, Odensében feltárt három fadarab mindössze néhány milliméter széles, hosszúságuk pedig 1,2 és 8,5 centiméter között van. Lisbeth Imer, a Dániai Nemzeti Múzeum rúnaszakértője szerint a leletek az oxigénmentes, nedves környezetben kiválóan őrződtek meg, az állagukat pedig a hideg vaj puhaságához hasonlította.

Az eltelt évszázadok során ugyan letöredezett néhány darab az írásból, de a kulcsszavakat sikerült kiolvasni. A szavak latin nyelven íródtak (a rúnaábácé bármilyen nyelvre alkalmazható), s a szakértő a „salu” szó (jelentése: jó egészség), valamint a „Tomme, az ő szolgája” szavak (az ő minden bizonnyal Istenre vonatkozik) alapján arra következtetett, hogy a bot tulajdonosának, egy bizonyos Tomménak az egészséget hozó amulettjéről van szó. A botocska végén lévő törött rész valószínűleg egy karika lehetett, ahová zsinórt akasztva nyakban lehetett hordani a becses ékszert.

A rúnabot kereskedők standjai között feküdt, s a vizsgálatok szerint az 1200-as évekből való, amikor a területen halpiac működött. A középkori kereskedelmi helyszín később északabbra költözött a mai Fisketorvetre (Hal tér).

Habár igen jelentős, a középkori dánok mindennapjait megvilágító régészeti leletről van szó, az odensei ásatás minden bizonnyal a tavaly bemutatott hétszáz éves, a mai napig bűzlő fekáliáshordókról marad emlékezetes. A hordókban eredetileg kereskedelmi javakat tároltak, de idővel latrinákká alakították őket, s egykoron egy közvécé részei lehettek.

A hordók tartalma „kiváló állapotban” őrződött meg, így a kutatók előtt kivételes lehetőség kínálkozott, hogy megvizsgálják, mit ettek az emberek a középkori Dániában. A vizsgálatok szerint a málna, az alma, a füge, a szeder és a szamóca népszerű volt Odensében az 1300-as években, de a vécéből előkerült többek között mohamaradvány, bőr és szövet is, amelyeket valószínűleg WC-papírnak használtak. A dendrokronológiai elemzések szerint a hordók a lengyelországi Kolobrzeg közeli erdő fáiból készültek 1348 és 1358 között, s eredetileg a Lengyelországból származó só Dániába történő szállítására használták őket.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"