Középkori Las Vegas nyomaira bukkantak Amerikában

A barlang a 13. században egy jobbára homályos történetű népcsoport, a promontoriak közösségi tereként szolgált. "A játékok széles köre és változatossága megerősíti, hogy egy áttelepült apacs populációról van szó" - magyarázta John "Jack" Ives, az Albertai Egyetem régésze, aki hozzátette, a promontoriak a mai Kanada területéről vándorolhattak be Utahba. A barlangot valamikor 1240 és 1290 között, a promontori kultúra virágzásának időszakában foglalták el.

"A 13. század Észak-Amerikában az összetett környezeti és szociális hatásoknak - többek között a század utolsó negyedében bekövetkező aszálynak - köszönhetően talán egy minden korábbinál zűrzavarosabb időszak volt" - magyarázta Ives. A promontori kultúra barlanglakói azonban jól öltözöttek és jól tápláltak voltak, miközben a szomszédos fremontiak a túlélésért küzdöttek.

A barlangot elsőként a Utahi Egyetem kutatója, Julian Steward tárta fel az 1930-as években, ám valódi régészeti jelentőségére mindeddig nem derült fény. Ives és a Brigham Young Egyetemen dolgozó kollégái megpróbálják megfejteni a szerencsejátékhoz köthető tárgyak és a területen korábban talált leletek - többek között bölény- és jávorszarvascsontok, valamint állatbőrből készült mokaszinok (saruk) - közötti összefüggést.

Mokaszinok

A mokaszin játék lényege az volt, hogy ki kellett találni, hogy a négy vagy nyolc saru közül melyikben rejtettek el egy tárgyat. Mivel nagyon sok mokaszint találtak a területen, és a játék az apacs és navahó indiánok életében meglehetősen fontos szerepet játszott, feltételezhető, hogy ez is a szórakozás egy fajtája volt a promontoriak körében.

A helyszínen talált tárgyak alapján arra lehet következtetni, hogy a barlangban számos lehetőség adódott a szórakozásra. Az egyik játékban például a megjelölt botot kellett megtalálni a jelöletlenek között, egy másikban pedig az volt a cél, hogy a versenyzők kitalálják, melyik kézben rejtették el a megjelölt csontot.

A megtalált tárgyak többsége nádból készült dobókocka volt, amelynek egyik oldalába belevéstek vagy beleégettek jeleket, a másik oldala azonban sima maradt. A feltárási területen évek óta dolgozó Ives szerint a kaszinóban legalább két-háromféle kockajátékot játszhattak. A kutató úgy véli, a kockákkal elsősorban a nők szórakoztatták magukat, alacsony tétekért. A játék a promontori nők nehéz munkája monotonitásának megtörésére szolgálhatott.

Játékkarika

Persze voltak olyan, férfiak által űzött szerencsejátékok is, amelyek nagyobb fizikai igénybevételt követeltek a vetélkedőktől. Erre utal például a borókafa kérgéből készített karika, amelyet elgurítottak a földön, majd a két versenyző közül az egyik üldözőbe vette, hogy egy nyíllal vagy dárdával a közepébe találjon.

A kutató kifejtette, hogy a játékok gyakran az egyes társadalmi rétegek közötti vetélkedés színterei voltak, ahol a vesztes akár rabszolgasorba is visszacsúszhatott. Ives hangsúlyozta, hogy a nagy kockázat ellenére a szerencsejáték fontos szerepet tölthetett be a társas kapcsolatteremtésben, különösen abban az esetben, ha a résztvevő felek nem is beszélték egymás nyelvét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt