Szifiliszes nácival is össze kellett volna feküdnie a zsidó lánynak

1942-ben a húszéves, Berlinben bujkáló Marie végignézte, ahogy egy csapos eladja őt 15 márkáért egy titokzatos, „gumiigazgató” néven emlegetett férfinak. A kocsmáros félrevonta Marie-t, mielőtt a férfival hagyta volna. Az általuk kitalált háttértörténet egyszerű volt: a lány már nem bírta elviselni, hogy továbbra is a férje családjával éljen együtt. A csapos azonban figyelmeztette a lányt, hogy új patrónusa egy náci, akinek fanatizmusa az őrülettel határos.

A lánynak ráadásul nem csak a férfi nem titkolt nácizmusától kellett tartania. A férfi becenevét (gumiigazgató) ugyanis reszketeg járásáról kapta, Marie pedig egyszer hallotta, hogy azok, akik szifilisz végső stádiumában járnak, úgy sétálnak, mintha gumiból lenne a lábuk, és már artikulálni sem tudnak rendesen. Marie komolyan aggódhatott, mivel a férfinak, aki felvitte a lakására, a beszéde is akadozott. A lány mégis kénytelen volt vele tartani, hogy nyugodt körülmények között hajthassa álomra a fejét.

Amint a férfi lakására értek, a gumilábú megmutatta Marie-nak hatalmas akváriumkollekcióját, majd ezt követően felidézte a szanatóriumban töltött időszakát, amely alatt gyufaszálakból elkészítette a marienburgi  vár mását a Führer számára. A lány hamarosan megbizonyosodhatott róla, hogy valóban egy fanatikus nácival van dolga, mivel a férfi egy üresnek látszó képkeretet mutatott a lánynak, majd megkérdezte, van-e fogalma róla, hogy mi lehet az. Marie-nek nem volt ötlete. A férfi ekkor csukott szemmel, nagy átéléssel felfedte titkát. Nagy nehézségek árán, nem éppen olcsón jutott hozzá a tárgyhoz: a Führer német juhászának néhány szőrszálához.

Marie-nak sokáig kellett hallgatnia a férfi üres náci fecsegését, hamarosan azonban végre témát váltottak, és visszatértek a halakra, nem sokkal később pedig a lány végképp megkönnyebbülhetett. A náci ugyanis lehajtott fejjel és könnyes szemmel közölte, hogy kénytelen lesz kiábrándítani Marie-t, mivel nem képes semmiféle szexuális kapcsolat létesítésére. Bár Marie próbált természetes módon reagálni az örömhírre, nehezen tudta titkolni az érzelmeit: fel kellett állnia, és ki kellett menni a mosdóba, nehogy elárulja, ennél jobb hírt aznap este nem is kaphatott volna.

Nem ez volt azonban az egyetlen nehéz este, amelyet Marie-nak át kellett élnie a háború alatt. A lány történeteit összegyűjtő Underground in Berlin című könyv tele van hasonló történetekkel. Családja megpróbáltatásai Hitler hatalomra jutása után kezdődtek. Mint ismert, a náci Németországban megkülönböztető jelzés viselésére kötelezték, számos szakma gyakorlásától eltiltották, sok helyről pedig kitiltották a zsidókat, akik közül sokan kényszermunka-táborba kerültek. Marie édesanyja hosszan tartó, súlyos betegség után 1938-ban hunyt el, 1941-ben pedig édesapja is meghalt.

Még 1938-ban Marie és édesapja barátaiknál, a Waldmann családnál éltek. A lány édesapja és Frau Waldmann szeretők voltak, a 16 éves Marie pedig – hogy ennek segítségével is csökkentse annak az esélyét, hogy az utcára kerüljenek – Herr Waldmannal feküdt össze. Az apa halála előtt Marie 200 másik zsidó nő társaságában a Siemens gyárban dolgozott, ahol különböző eszközöket és fegyvereket gyártottak a német hadsereg számára. A csoport minden eszközzel megpróbálta szabotálni a munkát, Marie pedig édesapja halála után meggyőzte felettesét, hogy rúgja ki (mivel zsidó önként nem léphetett ki egy munkahelyről). Ezután az apja nyugdíjából kapott sovány összegből kellett élnie.

1941 őszén (egy évvel a gumiigazgatóval töltött éjszaka előtt) Marie családja és számos barátja értesült a koncentrációs táborba való deportálásról szóló parancsról. A lány nagynénje, Grete könyörgött Marie-nak, hogy tartson vele, mivel – érvelt – előbb-utóbb mindenki sorra kerül. A lány azonban nemet mondott: „Te nem mentheted meg magad. Én azonban mindent el fogok követni a túlélés érdekében” – mondta nagynénjének. Marie valóban mindent megtett, hogy sértetlenül megússza a háború éveit. Levette ruhájáról a sárga csillagot és egy nála 17 évvel idősebb barátnője irataival, Johanna Koch néven bujkált. Marie egy tintát eltüntető folyadék segítségével eltávolította barátnője személyazonosító igazolványáról azokat a részeket, amelyek lebuktathatták volna, lecserélte a képét a sajátjára, kézzel hamisított pecsétet, és árjaként élt tovább. 

Marie még egy Berlinben élő sanghaji férfihoz is hajlandó lett volna hozzámenni, hogy segítségével Kínába utazhasson, ám hiába nyújtott be kérelmet a hatóságoknál (és a siker érdekében hiába hazudta azt, hogy terhes), nem engedélyezték a házasságot. Egy bolgár férfi, Mitko esetében azonban már nagyobb sikerrel járt. Marie éppen egy barátja takarítónő ismerősénél bujkált, amikor a szomszédban lakó férfi egyszer átjött, hogy kifesse a lakást. Marie és Mitko szinte azonnal egymásba szerettek, és hamarosan elhatározták, megházasodnak. Bulgáriába szöktek, ahol egy korrupt ügyvéd segítségével szerették volna legalizálni tartózkodásukat. Az ügyvéd felajánlotta, hogy amennyiben Marie a fia nevelőnőjének szegődne, semmiféle pénzt nem kérne az ügyletért. Mitko persze tudta, hogy ez az ajánlat valójában szexuális szolgáltatásokat takar, és visszautasította. Az ügyvéd feljelentette a párt, a hatóságok pedig visszaküldték Marie-t Berlinbe.

Fiától tudjuk, hogy Marie-nak végül többek között egy kommunista nőgyógyász és egy cirkuszi alkalmazott segítségével – nagynénjének tett ígéretét beteljesítve – sikerült túlélni a háborút. Az asszony később a Humboldt Egyetemen tanított, és boldog családi életet élt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Magyarország politikai intézményrendszere és választási rendszere
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• Kormányzás ellenszélben