Férjes asszony iránti szenvedélye gyógyította ki depressziójából a világhírű filozófust
2016. május 20. 12:17 MTI
Kétszáztíz éve, 1806. május 20-án született John Stuart Mill brit filozófus, közgazdász, jelentős liberális gondolkodó. Mill a társadalom és állam nyomásával szemben az egyén szabadságának védelmezője volt, olyan politikai rendszerért küzdött, ahol a többség nem erőltetheti rá véleményét a kisebbségre. Individualista etikát, haszonelvűséget hirdetett, de ennek kritikáját is adta.
Korábban
Iskola helyett filozófus-közgazdász apjától tanult, háromévesen már a görög és latin nyelvvel, 12 évesen a logikával ismerkedett, 13 évesen készített közgazdasági fejtegetéseit az idősebb Mill saját politikai gazdaságtan-könyvéhez használta fel. A csodagyerek Millt csak a szellemi dolgok érdekelték, és hamarosan Anglia legragyogóbb és legképzettebb elméi között tartották számon. Húszévesen súlyos depresszióba esett, a gyógyulást az irodalom és egy férjes asszony iránti szenvedély hozta meg: Harriet Taylorral viszonyuk két évtizeden át plátói maradt, de amikor a nő megözvegyült, egybekeltek.
A jogi fakultás elvégzése után Mill a Kelet-Indiai Társaságnál vállalt állást, 1856-tól ő vezette az ellenőrzési osztályt. 1865-től három évig a brit alsóház tagja volt, képviselőként szót emelt a munkások és a nők választójogáért. Az amerikai polgárháború kitörése után az északiak pártjára állt, a rabszolgaság eltörlése mellett foglalt állást. John Stuart Mill 1873. május 8-án halt meg Párizsban.
Első könyve 1843-ban jelent meg A deduktív és induktív logika rendszere címmel - ez radikális társadalmi törekvéseinek filozófiai vetülete, ismeretelmélete az emberi tudást a tapasztalatra építette. Öt évvel később látott napvilágot ezeroldalas, mégis olvasmányos és népszerű munkája, A nemzetgazdaság alapelemei. Mill a klasszikus közgazdaságtant megalapozó Ricardóval és Adam Smithszel szemben úgy vélte: az ember nem csak anyagi érdekeit követi, gyakran erkölcsei és a szokások alapján cselekszik. A piaci versenyt földrajzilag, történelmileg behatárolt jelenségnek tartotta, szerinte más viszonyok közt más gazdasági rendszerek jöhetnek létre.
Bár Mill liberális volt, világosan látta, hogy a régi szokások védték a gyengéket, a korlátlan verseny pedig katasztrófát okozhat, miként Írországban 1846-ban: amikor a parasztok versengtek a földbérletért, a birtokosok egyre emelték a dézsmát, végül a parasztok tönkrementek és éhínség tört ki. Mill azt is felvetette, hogy a lehető legnagyobb szabadságot a munka eredményének igazságosabb elosztásával kell összekötni, így javasolta szövetkezetek létrehozását, az örökségek megadóztatását, a földjáradék korlátozását. Az állam fő feladatát az általános közoktatás bevezetésében látta, mivel szerinte csak művelt emberek vehetik kézbe sorsukat. Úgy vélte, a növekedést előbb-utóbb stagnálás váltja fel, amit nem tartott bajnak, mivel a többlet csak a gazdagok jólétét növelné.
Legolvasottabb és legnagyobb hatású műve A szabadságról (1859). Ebben azt vizsgálja, hol vannak annak a hatalomnak a korlátai, amelyet a társadalom jogosan gyakorolhat az egyén fölött. Mill kiállt a szólás- és sajtószabadság mellett, és amellett is, hogy az egyén meggyőződésének megfelelően, szabadon cselekedhessen, ha ennek hatásai csak őt érintik. Alapelve, hogy a mások szabadságába való beavatkozás csak akkor igazolható, ha ezzel egy másoknak okozott kárt akadályozunk meg. Mill szerint az egyéni szabadságra a legnagyobb veszélyt a társadalom jelenti, mert a bölcs és jó egyén tömegként rosszá és zsarnokká válik. 1863-ban született a Haszonelvűség, amely ideálként a képességeit a maga és közössége javára hasznosító, sokoldalú, autonóm személyiséget mutatta be, s a politikai, gazdasági és kulturális különbségek csökkentését célozta meg.
Mill jelentős liberális gondolkodó, a társadalom és állam nyomásával szemben az egyén szabadságának védelmezője volt, olyan politikai rendszerért küzdött, ahol a többség nem erőltetheti rá véleményét a kisebbségre. Individualista etikát, haszonelvűséget hirdetett, de ennek kritikáját is adta. A filozófia, a szociológia, a közgazdaságtan és politikatudomány is nagyjai közt tartja számon, kérdései tartósabbnak bizonyultak bírálói válaszainál.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Énekléssel és olvasással oldotta fel gyermekkori traumáit Őze Lajos 15:05
- Az őslakosok iránti meg nem értés okozta Magellán vesztét 12:20
- Már temetésén követelték II. János Pál szentté avatását a hívek 10:35
- Halála után évekig rebesgették Lincoln gyilkosáról, hogy még mindig életben van tegnap
- A Loire-t hozta el az Alföldre a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
- Marcus Aurelius halálával a „jó császárok kora" is véget ért a Római Birodalomban tegnap
- Porig égett a történelem első terrorbombázásában Guernica tegnap
- A Képes Krónika díszmásolatát kapta ajándékba Ferenc pápa tegnap