Egy ókori transzplantációt mutathat be a 14. századi festmény

2016. június 22. 15:09

Egy viszonylag ismeretlen, középkori itáliai festő, Matteo di Pacino jelenleg egy múzeumban található, 14. századi festményén, amely egy oltárkép alapja volt, a kutatók egy 5. századi történet egyik különleges elemét fedezték fel, amely szerint egy amputált lábú ember új végtagot kapott. A szakértők szerint ez lehet a legkorábbi, transzplantációt bemutató ábrázolás.

Korábban

„A történelmi források a gyógyulást egyfajta csodaként írják le, amely i. sz. 474-ben történt” – mondta Antonio Perciaccante, a Gorizia kórház belgyógyásza a Discovery Newsnak. A hagyomány szerint a két évszázaddal korábban élő Szent Damján és Kozma a kilikiai Aegeában voltak orvosok, munkájukért azonban sohasem fogadtak el pénzt. Az egyik történet szerint egy betegnek le kellett vágnia a lábát, amelyet egy elhunyt etióp egészséges lábával helyettesítettek. Az etióp koporsójába pedig a beteg lábát helyezték.

Perciaccante, valamint paleopatológus és antropológus kollégái alaposan megvizsgálták a festményt, és igyekeztek belőle kitalálni, miért kellett a beteg lábat levágni. „Az amputált láb kinézetre ödémásnak, valamint felpuffadtnak tűnik, és valószínűleg kellemetlen szaga is lehetett már, a fekélyes sebek pedig már vizesedni kezdtek” – írták a szakértők a Journal of Vascular Surgery című tudományos folyóiratban.

„A látottak alapján arra következtethetünk, hogy a férfi jobb lába üszkösödésnek indult” – vonták le a következtetést. A szentek életével foglalkozó 18. századi könyv szerint a beteg minden bizonnyal egy, a szentek nevére felszentelt templom betege lehetett.

A csodálatos gyógyulás történetétől függetlenül a festmény pontos képet ad arról, hogy a korabeli orvostudomány már pontosan tudta, hogy az üszkösödésre a legjobb gyógymód a beteg végtagjának elkerülhetetlen amputációja. Külön érdekes, hogy a 14. században már a transzplantáció fogalma is előkerülhetett, amelyről gyakorlatilag csupán az 1900-as években beszélhetünk.

Raffaella Bianucci sejtése szerint az 5. században egyfajta transzplantációt, vagyis szervátültetést akartak végrehajtani a beteg és az egészséges láb megcserélésével. Természetesen abban a korban, az orvostudomány színvonalán, valamint az emberi testről alkotott kezdetlegesebb kép miatt a művelet sikerességére csekély esély volt, és a szervezet kilökhette az idegen testet, fejtette ki. Az ima azonban segíthetett.