„Elszenvedheti a rosszat, de nem cselekedheti azt” – az alvajárók megítélése a középkorban
2017. szeptember 25. 14:17
Az alvajárók és az általuk okozott, akár halállal is járó szerencsétlenségek valószínűleg egyidősek az emberiséggel. A középkorban már több neves gondolkodó is megörökítette írásaiban ezt a különös jelenséget és sokukat foglalkoztatta már az a kérdés is, hogy mennyire lehet felelősségre vonni egy ilyen embert.
Korábban
Az alvajárás egy különös alvási rendellenesség, amelynek során az adott személy úgy tud mozogni, sétálni és számtalan egyéb tevékenységet végezni, hogy közben mindvégig mélyen alszik. Az ilyen állapotban végzett tevékenységek egészen összetettek is tudnak lenni, így ismerünk példát arra, hogy valaki így élt nemi életet és előfordult már az is, hogy valaki alvajárás közben megtámadott másokat. Számos bírónak okozott már alapos fejtörést annak eldöntése, hogy mennyire vonható felelősségre egy adott személy az alvajárás közben elkövetett bűncselekmények miatt.
Ez a dilemma valószínűleg már azóta foglalkoztatja a jogászokat, hogy az emberiség először szembesült az alvajárás jelenségével. Bizonyos például, hogy a középkori jogtudósok már nagy hangsúlyt fektettek a kérdésre, hiszen a történelem egyik legelső, alvajárás közben elkövetett gyilkosságát is a Toulouse-i Egyetem egyik kánonjog professzora, Guillaume de Montlauzun jegyezte fel a 14. században.
Montlauzun írásában visszaemlékezik párizsi diákéveire, amikor egyik angol hallgatótársa szenvedett ettől a különös rendellenességtől. Egy alkalommal például ez a bizonyos angol álmában felkerekedett, kisétált szálláshelyéről, majd lebaktatott a Szajna partjához, ahol meggyilkolt egy ugyancsak arra járó szerencsétlen gyermeket. Ezután sarkon fordult, visszatért szállására és aludt tovább az ágyában.
Az alvajárás okai szintén erősen foglalkoztatták a korabeli tudósokat, így például egy 1200-as évek elején alkotó a következőket jegyezte fel írásában: „Előfordul, hogy egyes emberek felkelnek az éjszaka, miközben alszanak, és fegyvereket vagy botokat vesznek magukhoz, vagy akár lovagolnak is. Mi okozhatja ezt? És mi lehet a gyógymód?”
A skolasztikus filozófia egyik legnagyobb alakja, Albertus Magnus ugyancsak megemlékezik egy alvajáróról, akit saját szemével látott: „amikor egy kérdést tettek fel neki, felkelt az ágyból, válaszolt, majd visszafeküdt … és mindezen idő alatt végig álomba merülten cselekedte ezeket a dolgokat.” A bolognai orvosprofesszor, Taddeo Alderotti pedig, saját bevallása szerint személyesen is szenvedett ettől a problémától és egy alkalommal alvajárás közben leesett egy méter magasból – anélkül, hogy felébredt volna.
A középkori alvajárás egyik modern kutatója, William MacLehose szerint a jelenség leginkább azért foglalkoztatta a korabeli filozófusokat és orvosokat, mert ezen keresztül igyekeztek megérteni az alvó és az éber állapot közti átmenetet. Felismerték, hogy az alvó cselekedetei alapvetően az éber állapotbeli ösztönökből eredeztethetők, amelyeket ilyenkor nem korlátoz az emberi racionalitás.
Ennek eredményeképpen a középkori kutatók nagyon is tudatában voltak az alvajárás társadalomra jelentett veszélyeinek. Hasonlóan Montlauzun történetéhez, mások is jegyeztek fel olyan eseteket, amikor például egy lovag alvás közben lóra pattant, kardot rántott és megtámadott másokat.
Az ilyen esetek megítélésének kérdése pedig egészen a legmagasabb fórumokig is eljutott. A 14. században például maga V. Kelemen pápa írta egy alkalommal, hogy hasonlóan egy gyermekhez vagy egy őrülthöz, egy alvajárót sem lehet felelősségre vonni a cselekedeteiért. Később pedig ugyanezt a nézetet visszhangozta a korszak egyik legtekintélyesebb kánonjogásza, az itáliai Panormitanus is, amikor úgy fogalmazott, hogy az alvajáró „elszenvedheti a rosszat, de nem cselekedheti azt; és amit ő cselekszik azt úgy kell megítélni, mintha egy négy lábú állat cselekedte volna, vagy úgy mintha egy tetőcserép lezuhanása okozta volna.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- Máig nem heverte ki teljesen a spanyol nép a polgárháborút 17:05
- Szinte egész életét a humanitárius tevékenységnek szentelte id. Antall József 13:35
- Évszázadok nyomában – Olaszország történelmi látnivalói 13:25
- Néhány rendtársa szerint az ördögtől kapta látomásait Ávilai Szent Teréz 11:20
- A gyógynövényektől a penészen át a higiénikus sebellátásig 09:05
- Tiltott szernek számít az agárversenyeken a népszerű potencianövelő tegnap
- Visszautasította a nemesi címet a szerénységéről híres Röntgen tegnap
- Bordélyház is szolgált az amiens-i német börtön foglyainak menedékéül tegnap