26 négyzetméternyi történelem – Benczúr Gyula: Budavár visszavétele

Kibontakozóban a történeti festészet

Első pillantásra egy tömegjelenet részesei vagyunk, ahol halljuk a kiáltozásokat, a lovak nyerítését, a trombitaszót, és a háttérből a tűz ropogását-pattogását is. Aztán szemünk megpihen a festmény központi alakján: selyemruhás, parókás alak ül hófehér paripáján, történjék körülötte bármi, sziklaszilárd magabiztossággal és nyugalommal tekint az előtte fekvő halott férfira, a legyőzött ellenségére. A lovas mögött ugyancsak parókás férfiak ülnek lóháton, előtte pedig, a kép jobb oldalán trombitáját fújó lovas katona lép a földön fekvő tetem fejéhez. A kép jobb felső sarkában megjelenő katonák ellenpontjaként a festmény bal alsó sarkában nekünk hátat fordító páncélos lovasok kísérik megkötözött foglyaikat a kapu boltívének irányába.

Benczúr Gyula 1884-ben kapta a pályázat nélküli megbízást Budapest főváros tanácsától egy olyan festmény elkészítésére, amellyel Buda visszafoglalását szerették volna méltó módon megünnepelni annak 200. évfordulóján, 1886-ban. A monumentális – hét méter hosszú és több mint három méter magas – alkotás elkészítésére két év azonban kevés volt, ezt a festő a megbízás kézhezvétele után rögtön jelezte is. A mű végül – rengeteg tanulmányt és vázlatot követően – 1896-ra, a millenniumi ünnepségre készült el.

Benczúr az 1880-as években már minden kétséget kizáróan a legelismertebb festőművésze volt hazánknak. A hatvanas éveket Münchenben töltötte, sok más magyar festővel együtt, ahol néhány év után sikerült bejutnia Karl von Piloty osztályába – Szinyei Merse Pállal együtt lett tanítványa a müncheni akadémikus történelmi festészet legnagyobb alakjának. Az 1870-es évek közepére már maga Benczúr is tanár volt a müncheni akadémián, de amikor 1883-ban Magyarországon is elindult a művészképzés, Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter hívására hazaköltözött, és a Kelety Gusztáv által igazgatott Mintarajziskola egyik mesteriskolájának a vezetője lett.

Még hazaköltözése előtt vált ismertté és elismertté saját hazájában, ennek megfelelően festészete is a kiegyezés utáni évtized művészetében, a forradalom és szabadságharc utáni idők történelmi festészetében gyökerezik, amelynek két legfontosabb üzenete a magyarok egykori hősiessége és a jogtalanul ránk mért szenvedés volt. A romantika korában az irodalmi érdeklődés a középkor felé fordult, a magyar történelem eseményeit, középkori királyainak történeteit várregékben, elégiákban és eposzokban dolgozták fel – Vörösmarty Mihály, Arany János, Katona József műveiben például. A képzőművészet első lépésként ezen irodalmi művek illusztrációjaként kapcsolódott a történelmi tematikához.

Az egyre erősödő és egyre szerteágazóbb történelmi érdeklődés végül hazánkban is önálló műfajjá emelte a történeti festészetet, előkerült Hunyadi János és László, Zrínyi Miklós és – a manapság kevesebbet emlegetett – Dobozi Mihály, avagy az egri hősök története, amelynek a vesztes forradalom és szabadságharc utáni hangulat sajátos aktualitást adott. Az 1848–49-et követő években az évszázadokkal korábbi nemzeti drámák az akkori kor drámáinak metaforáiként jelentek meg, és lettek egyre népszerűbbek. Mikor Mohácsot mondták, valójában Világos és a fegyverletétel drámáját vitték a vászonra, mikor Hunyadi László siratását festették meg, valójában az igazságtalanul kivégzettek emlékét mutatták be – és még sokáig sorolhatnánk a párhuzamokat.

A tudós igényű történelemábrázoláshoz a historizáló német festészet, különösen Piloty műhelye volt a példa: valósághűség, visszafogottság, tiszta kompozíciók, egyszerű történések. Megrendelőként a főváros a Budavár visszavételét bemutató festmény megbízásában megfogalmazta, hogy Benczúrtól hiteles portrékat vár, azt, hogy a történelmi személyeket a róluk ismert egykorú arcképeknek megfelelően fesse meg. És mivel Benczúr maga is következetesen beépítette akadémizmusába a realizmust, és mivel szívesen alkalmazkodott mindenkori megbízói igényeihez, hosszasan kutatta az egykori ostrom szereplőinek a portréábrázolásait – de nem csak azokat.

A helyszínt is úgy ábrázolta, hogy a kapu ívén kitekintve a Gellérthegyet pillanthassuk meg, hiszen 1686. augusztus 3-án a Gellérthegyen tartottak ünnepélyes ceremóniát, amely után a Déli kapun át vonult a győztes sereg a várba. Rengeteg tanulmányt készített a név szerint nem ismert szereplők hiteles ábrázolásának a céljából is – török rabokról, elesett katonákról.

1. Kibontakozóban a történeti festészet
2. Női aktok helyett ágyúkerék

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai