Aczél György, a Kádár-korszak kultúrpolitikájának koordinátora
2022. március 6. 07:23 Szekér Nóra
„Óriási erénye volt ennek az országnak a többihez képest […] a nem politizálás szabadsága, hogy nem volt kötelező a politikai hitvallás, amit joggal tartottak fordulatnak: a Bibliában meglévő két megoldás közül Rákosi az egyiket választotta, aki nincs velünk, az ellenünk van, Kádár a másikat, aki nincs ellenünk, az velünk van” – fogalmazott Aczél György 1991 nyarán a vele készült egyik utolsó beszélgetésben. A rendszer „a reakció elleni könyörtelen harc” korszaka után erre a társadalmi konszolidációra törekvő útra a forradalom megtorlása után lépett. Az irányváltásban meghatározó szerepet játszott 1956 tapasztalata. Ekkor a hatalom átélhette, hogy milyen rettegést jelent számára, ha a megdöntésében a népharag a mozgató erő.
Korábban
Aczél György az 1956-os történésekkel szembenézve az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. november 11-i ülésén így fogalmazott: „a pártnak tömegbázisa nincs.” A realitásoknak ez a tudomásulvétele volt a kiindulópont, a helyzet kezelésének kulcsa pedig az értelmiséggel való új viszony kialakítása. „Bár nem jó politika éreztetni velük, hogy fontosak, azért mégsem szabad elfelejteni, hogy azok, mert ha ők valamit nyögnek, egy csomó ember nyög utánuk” – fogalmazott Kádár az Intéző Bizottság 1957. június 17-i ülésén. „Értelmiségünkről meg van a véleményünk. Ismerjük múltját, jelenét, de a jövője döntő a mi számunkra. [...] Az értelmiség túlnyomó többségével együtt lehet, és együtt kell dolgozni” – szólt 1957. június 22-én Aczél iránymutatása a Központi Bizottság ülésén. Majd e helyzetértékelésből kiindulva került kidolgozásra az úgynevezett szövetségi politika, amely a Kádár-korszak önértelmezésének egyik leggyakrabban használt fogalma lett.
Szövetségbe csalva
Az új politika jegyében már nem a potenciális ellenfelek likvidálása volt a cél, hanem egyfajta együttműködés megteremtése. Ez a törekvés azonban, még ha úton-útfélen szövetségi politikaként emlegették is, nem volt valódi szövetség. Sokkal inkább jelentette a társadalom kezelésének egy új módozatát, amely arra irányult, hogy a hatalom a rendszerrel szembenállókat így vagy úgy befolyási körébe vonja: „szövetségbe csalja” a „másként gondolkodókat”. Az „együttműködés” továbbra is a kiszolgáltatott helyzetre épült, „a szövetség” feltételei nem a kölcsönös megegyezés alapján körvonalazódtak, hanem hatalmi pozícióból diktálták azokat. A hatalom nem szövetséget kötött, hanem alkura kötelezett, ahol a szövetségesi szerep látszatának keltése is az alku részét jelentette.
A teljes cikk a Múlt-kor magazin 2022. tavaszi számában olvasható.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2017
- Páratlan párok – megjelent a Múlt-kor nyári száma
- Kirakatházasság 1932-ből
- Róma mindenható matrónája
- Amerikai mámor Magyarországon
- Egy zárdából megszöktetett, boldoggá avatott Árpád-házi hercegnő
- Záray Márta és Vámosi János
- Paraguay tirannoszaurusza
- Az evezősök, művészek és bohémek gondtalan reggelije
- A tudomány és a sport kastélya Tordason
- Megtalálták a veszprémi Szentháromság-szoborcsoport eredeti szobrait 11:16
- Sérült hangszalagja ellenére is dúskált a sikerben Frank Sinatra 09:50
- A Szondi-teszt megalkotásában is jelenetős szerepe volt Kozmutza Flórának 08:20
- Saját magáról mintázta Árpád vezért Feszty Árpád tegnap
- Még a hóhér sem bírta a király elleni merénylő vallatásának látványát tegnap
- Egyre súlyosbodó betegsége ellenére haláláig alkotott Alphonse Daudet tegnap
- A Városliget arculatához is hozzájárult az ezeréves Magyarország megünneplése tegnap
- Főleg regényeket írt, a köztudat mégis egy musicalhez köti Sólem Áléchem nevét tegnap