2024. tavasz különszám: Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Autóversenyző, Afrika-kutató és zsidómentő: Almásy László regényes élete

2022. március 22. 16:40 Múlt-kor

„Abu Ramla”, azaz a „homok atyja”. Ez áll az 1951. március 22-én Salzburgban elhunyt Almásy László sírkövén. A IV. Károly osztrák császár és magyar király által csak grófnak szólított Almásy nem véletlenül kapta a beduinoktól ezt a nevet, ugyanis fél életét a Szaharában, annak kutatásával töltötte. A „gróf” helyismeretét a második világháború során Erwin Rommel a Német Afrika-hadtest tábornoka is kihasználta.

Almásy László
„Abu Ramla”, azaz a „homok atyja” (a kép közepén Almásy László)

Almásy László Ede 1895 augusztusában, a ma Ausztriához tartozó Borostyánkőn született. A felcseperedő László előszeretettel töltötte idejét a család több ezer kötetből álló könyvtárában, amelynek nagy részét a nagyapja, Almásy Eduárd gyűjtött össze. A nagypapa a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagjaként számtalan, a csillagászat, a földrajz és a geológiai tudománykörébe tartozó munkát szerzett be.

Királypuccs és autókázás Szudánig

A fiatal László végül az ornitológia szerelmese lett, és a madarak iránti szeretetének eredményeképpen kezdett érdeklődni a repülés iránt. Tizenéves korában készítette el első vitorlázó-repülőgépét, amellyel egy kőbánya faláról elrugaszkodva, közel tíz métert zuhanva a földnek csapódott.

Bár a zuhanás bordatöréssel végződött, Almásynak esze ágában sem volt lemondani a repülésről. A középiskolát, miután a grazi gimnáziumból kirúgták, mert biciklijével elgázolta az igazgatót, Angliában folytatta, a Londonhoz közeli Eastbourne-ben. Az ott töltött három év alatt kiválóan megtanult angolul. Első repülőgépét 1914-ben vásárolta meg.

Az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia légierejénél szolgált, majd a világégést követően részt vett az 1916-ban magyar királlyá koronázott IV. Károly első visszatérési kísérletében. A „királypuccsnak” nevezett esemény alatt Károly csak gróf úrként szólította Almásyt.

A húszas években a Steyr autógyár munkatársa és autóversenyzője lett. Szombathelyen márkaképviselő állást töltött be, majd Esterházy Antallal egy Steyr autó volánja mögött Alexandriából egészen a mai Szudán fővárosáig, Kartúmig autózott, bizonyítva a kocsi megbízhatóságát.

A sikeres, több mint 3 ezer kilométeres utat követően újabb előléptetés következett: a Steyr Almásyra bízta a cég kairói képviseletének vezetését. A „gróf” tulajdonképpen ekkor szeretett bele a sivatagba, a kietlen homoktenger iránti érdeklődése hatására expedíciókat szervezett.

Almásy kiváló kapcsolatteremtő képességekkel rendelkezett, amelynek révén elnyerte Kemal el Din herceg és I. Fuád egyiptomi király bizalmát. Almásy leginkább a hercegnek köszönhetően pénzügyi támogatást kapott expedícióira, amelyeknek a célja a Szahara, azon belül is a Líbiai-sivatag feltérképezése volt.

Úszó emberekre és elhurcolt magyarokra lelt a sivatagban

Almásy 1931 augusztusában Zichy Nándorral indult első repülős felfedező útjára, de a kaland majdnem az életükbe került, a szíriai Aleppóban ugyanis egy francia katonai reptéren kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk.

A következő évben azonban újra a botkormány mögé ült, és egy skót alezredes társaságában felfedezte a Nílustól nyugatra fekvő, legendás Zarzura oázist. Az útjairól részletes földrajzi dokumentációkat készítő Almásy 1933-ban, az Egyiptom délnyugati sarkában fekvő, kopár Gilf Kebir fennsík sziklakanyonjainak feltérképezése közben szenzációs felfedezést tett: a neolitikumból származó sziklarajzokra lelt, amelyek dús vegetációval ábrázolták a több ezer évvel ezelőtti világot. A Képek-völgyében található barlangokban az újkőkori művészek pálmákat, struccokat, zsiráfokat, gazellákat és úszó embereket festettek a falakra.

Almásy, akit a beduinok csak úgy emlegettek, hogy Abu Ramla, azaz a „homok atyja”, 1934 és 1935 folyamán az Egyiptom és Líbia határán elterülő, Nagy-homoktengernek hívott sivatagot térképezte fel. 1935-ben, Egyiptom déli határvidékén egy magyar vonatkozású felfedezést is tett, ugyanis Vádi-Halfa közelében, a Nílus egyik szigetén rábukkant a magukat magyaraboknak nevező törzsre, akiknek őseit a legendák szerint a 16. században az oszmánok hurcolták el Magyarországról.

A németeknek dolgozott, de zsidókat is mentett

A kutatásokban bővelkedő 1930-as éveket a fegyverek zaja követte. A kiváló pilóta Almásy a Magyar Királyi Honvéd Légierőnél teljesített szolgálatot, majd miután a német hadsereg Erwin Rommel vezetésével 1941 februárjában megjelent Észak-Afrikában, a kiváló helyismeretekkel rendelkező kutatót és pilótát a németek kérésére Észak-Afrikába vezényelték. A „Szahara-specialista” beváltotta a személyéhez fűzött reményeket.

A Salaam-hadművelet keretében 1942-ben az Almásy László vezette különleges egységnek a Szahara lakatlan területein átjutva az angol vonalak mögött sikerült két német kémet eljuttatnia a Nílus partján fekvő Aszjut városába.

A kommandónak, amely több mint 5 ezer kilométert tett meg az 50 fokos hőségben, végül annak ellenére sikerült visszajutnia Líbiába, hogy az angolok, miután sikerült megfejteniük rádióüzeneteiket, megpróbálták megállítani őket. A nem mindennapi vállalkozás sikeres teljesítéséért Rommel a Vaskereszt első osztályával tüntette ki Almásyt.

Rommel és a németek afrikai jelenlétének 1943-ban vége szakadt, így Almásy is visszatérhetett Budapestre, ahol 1944 őszén az üldözöttek védelmére kelt. Zsidó menekülteket bújtatott a lakásán, és ha a helyzet megkívánta, német katonai egyenruhát öltött magára, és határozott fellépéssel zavarta el a razziázó nyilasokat.

A háború után német kapcsolatai, no meg az afrikai hadszíntéren szerzett élményiről szóló könyve (Rommel seregénél Líbiában) miatt háborús bűnösként kellett bíróság elé állnia. A bíróságon a híres orientalista, Germanus Gyula a védelem tanújaként kiállt mellette. Almásyt végül felmentették, amelyben talán szerepe lehetett annak, hogy a magyar közéletben egyre nagyobb hatalommal bíró Rákosi Mátyásnak 1911 és 1912-ben a Monarchia Keleti Kereskedelmi Akadémiáján Germanus Gyula volt az egyik tanára.

A vádakat ugyan ejtették, de a nyugati kapcsolatokkal rendelkező, „fasisztabarát” Almásy László jobbnak látta, ha távozik az országból, különösen azután, hogy a szovjet titkosszolgálat is élénken érdeklődni kezdett a személye iránt.

Abu Ramla így 1947-ben visszatért második hazájába, Egyiptomba, ahol Faruk király támogatását élvezve egy sivatagkutató intézet felállításán fáradozott, és emellett Kairóban sportrepülés-oktatásból tartotta el magát. 1951-ben Ausztriába utazott, de onnan már nem tért vissza Egyiptomba, mivel útja során súlyosan megbetegedett, és Salzburgban elhunyt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Az ifjú Almásy László (1915 körül)Felfedezőúton Zichy Nándorral (1931)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár