Romokból emelt várat a német újjászületés letéteményese, Konrad Adenauer
2022. április 19. 15:10 MTI
55 éve, 1967. április 19-én halt meg a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) első szövetségi kancellárja, a második világháború utáni német újjászületés atyja, Konrad Adenauer.
Konrad Adenauer 1951-ben, a könyvek között (is) kereste az NSZK helyét az újjászülető Európában (Kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, B 145 Bild-F000656-0038 / CC-BY-SA 3.0)
Korábban
1876. január 5-én született Kölnben, eredeti neve Konrad Hermann Joseph Adenauer volt. A családi hagyományokat követve katolikus gimnáziumba járt Kölnben, az állam- és jogtudományi egyetemet Freiburgban, Münchenben és Bonnban végezte.
Politizálni 1906-ban kezdett a Centrum Párt tagjaként. 1909-ben már Köln polgármesterének első helyettese volt, 1917-ben pedig őt választották a nagyváros első emberévé.
Tizenhat éven át állt Köln élén, a weimari köztársaság idején a legnépszerűbb politikusok között tartották számon. Többször is emlegették kancellárjelöltként, de úgy döntött, hogy a biztos kölni széket nem érdemes kockáztatni a bizonytalan tisztségért.
1921-től 1933-ig a Porosz Államtanács elnökeként is tevékenykedett. A nácik felmentették tisztségeiből, nyugdíjazták, és 1934-ben, majd a Hitler elleni 1944-es merénylet után le is tartóztatták. A deportálandók listájára is felkerült, végül 1944 decemberében szabadult.
Konrad Adenauer 1896-ban
1945-ben rövid időre ismét Köln polgármestere lett, majd fokozatosan országos politikussá, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezéralakjává nőtte ki magát.
1948-ban a nyugatnémet Parlamenti Tanács alkotmány-előkészítő gyűlésének elnöke lett, egy évvel később a Bundestagban a CDU és a keresztényszocialista CSU közös frakciójának vezetőjévé választották. A konzervatív oldalon sikerült létrehoznia a polgári koalíciót.
Hetvenhárom éves volt, amikor 1949. szeptember 15-én a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárává választották. Célul tűzte ki a stabil demokrácia létrehozását, és a háborús vereség utáni elszigeteltség, kiszolgáltatottság leküzdése érdekében az ország csatlakozását az akkor alakuló európai, illetve atlanti szervezetekbe.
Mindezt korát meghazudtoló lendülettel tette. Háromszor, 1953-ban, 1957-ben és 1961-ben választották meg kormányfőnek, nevéhez fűződik az úgynevezett kancellári demokrácia kialakítása, melynek lényege, hogy az alkotmány alapján egyébként is széles hatáskörrel rendelkező kormányfő szinte mindenki mást háttérbe szorít.
Európa két ikonikus vezetője, Konrad Adenauer (j.) és Charles de Gaulle (b.) 1961-ben (Kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, B 145 Bild-F010324-0002 / Steiner, Egon / CC-BY-SA 3.0)
1952-ben merényletet kíséreltek meg ellene, minden valószínűség szerint az izraeli Irgun ügynökei, de a háború utáni érzékeny politikai légkörben Adenauer inkább az ügy eltussolása mellett döntött. 1955-ig a külügyminiszteri tisztséget is ő látta el, s minden lehetséges fórumon azon dolgozott, hogy bevonja Németországot az ötvenes évek elején meginduló európai integrációs folyamatokba.
1954-re sikerült rendeznie a kapcsolatokat a nyugati államokkal, és eloszlatnia a Németország megerősödésével kapcsolatos aggodalmakat. Csatlakozott Robert Schuman francia külügyminiszter európai integrációs tervéhez, szorgalmazta Németország belépését a Montánunióba, s fontos szerepet szánt országának a formálódó Európai Gazdasági Közösségben. 1963-ban barátsági szerződést írt alá Charles de Gaulle francia elnökkel, és Izraellel is megállapodott a kárpótlásról, valamint a diplomáciai kapcsolatok rendezéséről.
Gazdasági miniszterével, Ludwig Erharddal együtt a német gazdasági csoda megteremtőjének számít, intézkedéseik révén sikerült megteremteni a szociális piacgazdaság egyik mintapéldáját, a klasszikus jóléti államot. A kettészakított Németország ügyében mindvégig az egyesítés mellett foglalt állást. Markánsan antikommunista politikát folytatott, miközben 1955-ös moszkvai látogatása alkalmával sikerült elérnie az utolsó német hadifoglyok elengedését.
Az 1961-es választásokon a CDU/CSU elveszítette abszolút többségét, és Adenauer is fokozatosan vesztett népszerűségéből. Két évvel később lemondott, utóda Ludwig Erhard lett. Az európai egység fáradhatatlan híve 91 éves korában, 1967. április 19-én halt meg a Bonnhoz közeli Rhöndorfban. Több mint tizennégy éven át ült a kancellári székben, személye nemcsak hazájában, hanem egész Európában nagy tiszteletnek örvendett.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
- A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
- Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
- Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
- Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
- Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
- Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő 11:20
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit 09:35
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt 09:05
- Majdnem egy hónap kellett a németeknek a varsói gettófelkelés felszámolásához tegnap
- Csak a kirobbant botrány miatt szüntette be az amerikai egészségügyi hatóság az emberkísérletet tegnap
- 10 híres merénylet, ami meghiúsult tegnap
- A válaszúti Bánffy-kastélyban koncertekkel és filmvetítéssel is várják majd a látogatókat tegnap
- Megemlékeztek Zirzen Jankáról, a magyar nőnevelés egyik legjelentősebb úttörőjéről tegnap