Haláláig az MTK szurkolója maradt Salamon Béla

Salamon Béla barátaival, Feleki Kamill-lal és Kisfaludi Strobl Zsigmonddal (Fortepan / Szalay Zoltán)

Salamon Béla a kárpátaljai Beregrákoson született. Édesapja itt dolgozott zsidó kisboltosként. Az elemi iskolát Berettyóújfaluban végezte, majd Pesten a Wesselényi utcában működő izraelita polgári iskola tanulója lett, ahol padtársa egy Kann Gyula nevű fiú volt, aki később Kabos Gyulaként vált ismertté.

Salamon színi tanulmányokat nem folytatott, kereskedősegédből lett műkedvelő színész, „hivatásosként” először 1913-ban a Royal Orfeum, majd a Royal Sörkabaré színpadán lépett fel. Első nagy sikerét 1921-ben az Apolló Kabaré Vonósnégyes című jelenetében aratta.

Szőke Szakáll híres bohózata örökzöldnek bizonyult: még Salamon Béla életében többször felújították, sőt a televízió is rögzítette, s azóta is több alkalommal láthatta a közönség kívánságműsorokban. Ebben a jelenetben hangzik el egyik szállóigévé vált mondása, a „Szintén zenész!”.

Az MTV stúdiójában

Fortepan / Rádió és Televízió Újság

A korabeli Budapest majd minden kabaréjában fellépett, 1923-ban megalapította és Nagy Endrével közösen igazgatta a Teréz Körúti Színpadot.

Zsidó származása miatt 1939-től 1945-ig színházban nem játszhatott, csak a zsidótörvények miatt a színpadtól eltiltott művészeket tömörítő OMIKE Művészakció estélyein lépett fel időnként 1940 és 1944 között.

A háború után rendszeresen játszott a Kamara Varietében, 1951-es megalakulásától kezdve haláláig a Vidám Színpad tagja volt, ahol a közönség igazi kedvencének számított.

Élete végéig a félszegségében is ravasz kisember figuráját alakította kiválóan, nagysikerű kabarétréfák egész sorában. A pesti átlagpolgár állandó szerepkörében – hol epésen, hol érzelmesen – a jogos indulatokat is képes volt kifejezésre juttatni.

A maga korában hihetetlenül népszerű volt, ha belépett a színpadra, percekig tartó tapsvihar fogadta, pedig még meg sem szólalt. Az egyik darabban – amelyben Salamon hősszerelmest játszott – partnernője kigúnyolta őt. Salamon lesújtóan így válaszolt: „Miért nevetsz? Hát engem nem lehet szeretni?” A közönség elámult, még sosem látták drámát játszani. Talán nem is gondolták, hogy mennyire sokoldalú színész is tud lenni.

A mikrofonnál Kabos László és Salamon Béla, 1962 (Kép forrása: Fortepan/ Szalay Zoltán)

Ugyanakkor mégis csak kivételes humoráról ismerjük. Ma már nem sokan tudják, hogy az ő nevéhez fűződnek az olyan szállóigék is, mint a „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!”, és a „Lepsénynél még megvolt!”

A magánéletben is kedves, vidám, közvetlen ember élvezte a közönség szeretetét, bárkivel, bárhol szívesen leállt diskurálni, soha semmilyen felkérést nem utasított vissza.

Többször fellépett például a lipótmezei elmegyógyintézet ápoltjai előtt jótékony célú előadásokon. A futballért fiatalkora óta rajongott: az MTK törzsszurkolójaként ismerték, előtte a klub elődje, a Hungária elkötelezett drukkolója volt.

„Színésznek kegyetlenül rossz volt. Salamon Bélának: egyedülálló zseni. Egyszeri, megismételhetetlen, utánozhatatlan, követhetetlen” – mondta róla Szuhay Balázs, egykori partnere és kollégája.

Salamon önmagán is tudott nevetni. Hatalmas méretű lábai állandó élcelődés tárgyai voltak, de nem bánta, még rá is játszott. Arra a kérdésre, hogy hányas cipőt hord, így válaszolt: „Negyvennyolcasat, inkább szorítson egy kicsit."

Számos filmben játszott epizódszerepeket, emellett folyóiratokban krokikat, karcolatokat publikált. Hej, színművész című kötete 1939-ben, a Szódásüveg és környéke 1963-ban jelent meg. Művében olyan iróniával és gúnnyal teli történeteket olvashatunk, mint a kötet címadó írása, amelyben kifejti elégedetlenségét a szódásüvegek visszaváltásának rendszerével kapcsolatban. Ugyanis a boltban csak annak adnak ki szódát, akinek van üvege, melyet újra feltölthetnek. A színésznek nem volt, de a boltban nem is kaphatott. Salamon – aki szóda nélkül maradt – ezen felháborodva cikket ír az esetről. Őt is meglepetésként érte, hogy erre az ország minden pontjáról küldtek neki üvegeket. A színész válasza – a tőle megszokott humorral – így szólt: „Ha előre tudom, hogy ilyen sikerem lesz a szódásüvegekkel, akkor arról írtam volna, hogy már rég szeretnék egy Wartburg-kocsit kapni.”

Érdemes művészi címét 1958-ban kapta. Budapesten halt meg 1965. június 15-én. Utolsó kívánsága az volt, hogy koporsóját szeretett csapata, az MTK labdarúgói vigyék a vállukon, de kikötötte, hogy az MTK–FTC labdarúgó-mérkőzést mindenképp meg kell tartani.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2015

• Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
• Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
• „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
• Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
• Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
• Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
• Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
• Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
• Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős