Előemberek a Nemzeti Múzeumban

Samu koponyája

A Rudabánya és az emberré válás korai szakasza című kiállításon az 1965-től, az első Rudapithecus lelet megtalálásától 1978-ig folytatott ásatásokon feltárt leletanyagból látható válogatás. "Mindazok az eredeti rudabányai emberszabású leletek, amelyek egyáltalán elviselnek egy kiállítást, bekerültek a tárlókba" - magyarázta T. Bíró Katalin.

A muzeológus elmondta, hogy a május 24-ig látogatható tárlaton a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lelőhelyről előkerült állkapocs-csontok és állcsonttöredékek, végtag- és arccsontok, arcrészek is megtekinthetők. Ezeket a leleteket még soha nem mutatták be a nagyközönségnek.

A rudabányai külszíni lignitbányából 1965-ben kerültek elő az első előember-leletek. Hernyák Gábor, a bánya főgeológusa találta meg az érdekes leleteket a Vilmos-bánya területén, és juttatta el azokat 1967-ben Kretzoi Miklós paleontológushoz. A szakember a csontmaradványokat elemezve új fajt határozott meg Rudapithecus hungaricus Kretzoi megnevezéssel.

Kretzoi Miklós

T. Bíró Katalin a mintegy 10 millió éves leletek jelentőségét felidézve szólt arról, hogy a Rudapithecus az emberszabású majmok között olyan jellegzetességeket mutat, amelyek a további, emberősök irányába vezetnek. A tárlat másik egységében a Rudapithecus életkörülményeit mutatják be, itt az emberszabású majommal egy időben létezett növény és állatfajok láthatók. A kiállítás egyik különlegessége az a "valódi törzsfa", amelyre kor szerint helyeztek el hiteles másolatokat, alakokat az emberré válás időszakának folyamatából.

A Rudabányán végzett feltárások első szakaszában - a Kretzoi Miklós által vezetett, 1978-ig tartott kutatások idején - 75 főemlős maradványai kerültek elő. A kutató, feltáró munkát az 1980-as években a Magyar Állami Földtani Intézet folytatta, a területen mintegy 200 egyed maradványai kerültek elő.