Hónap: április • Nap: 30
1632. április 30.
Meghal Johann Tserclaes von Tilly
73 éves korában belehal sebesülésébe Johann Tserclaes von Tilly gróf, a Katolikus Liga hadvezére. Április 15-én sebesült meg a Lech melletti Rainnál lezajlott csatában, amelyben a svédek II. Gusztáv Adolf vezetésével megsemmisítő vereséget mértek a liga csapataira.
A brabanti nemesi családból származó Tilly gróf egész életében a császárért és birodalmáért harcolt. 1610-ben újjászervezte a bajor I. Miksa herceg hadseregét és a Katolikus Liga csapatainak élére állt (1609. VII. 10.). Döntő győzelmeket vívott ki a császáriak és a liga számára: 1620-ban leverte a cseh felkelést (1620. XI. 8.), 1626-ban legyőzte a dánokat (1626. IV. 25.) és 1630-ban megkapta a császári sereg főparancsnokságát (1630. XI. 12.).
1671. április 30.
Kivégzik Frangepánt, Zrínyit, Nádasdy-t
Magyarországon összeesküvést derítenek fel, melyet a főnemesek szerveznek, hogy francia és török segítséggel vessenek véget a Habsburgok elnyomó uralmának. Az összeesküvés vezetőit, Frangepán Ferencet, Zrínyi Pétert, Nádasdy Ferencet és néhány társukat kivégzik. Az összeesküvés felderítését megtorlás követi Magyarországon. A rendi kormányzatot német igazgatással váltják fel. A protestánsok elveszítik jogukat, hogy szabadon gyakorolják vallásukat. Az összeesküvés 1667-ben bontakozott ki, célja a magyar nemzeti szabadságjogok helyreállítása és megtartása volt. I. Lipót császárt – aki Magyarország királya is – arra igyekeztek kényszeríteni, hogy teljesítse a magyar nemesség követeléseit.
1711. április 30.
Megkötik a szatmári békét
A Rákóczi-szabadságharc befejezéseként a szövetkezett rendek és a Habsburgok képviselői 1711. április 29-én véglegesítették a szatmári béke néven ismert dokumentum szövegét, amelyet 1711. április 30-án írtak alá. Másnap, május 1-jén a majtényi síkon a mintegy 12 ezer fős kuruc sereg báró Károlyi Sándor vezetésével - az éppen külföldön katonai segítségről tárgyaló II. Rákóczi Ferenc fejedelem beleegyezése nélkül - letette a fegyvert és felesküdött - a már két hete halott - I. József császárra és királyra. (Az éppen uralkodó nélkül álló Habsburg udvar a sikeres rendezés érdekében eltitkolta a császár halálát a magyarok előtt). A nemesek és a főtisztek 1711. május 1-jén és 2-án Nagykárolyban írták alá a megegyezés szövegét.
1789. április 30.
George Washingtont választják meg az Egyesült Államok első elnökének
20 hónappal az alkotmány elfogadása után (1787. IX. 17.) az elektorok testülete egyhangúlag az Egyesült Államok első elnökévé választja George Washingtont, a függetlenségi háború amerikai főparancsnokát (1789. IV. 6.). Április 30-án iktatják be hivatalába. Alelnöke a föderalista John Adams lesz.
Washingtonnak hivatali idejében két fő problémával kell megbirkóznia:
Az alkotmány nem tartalmaz részletes előírásokat az egyes hivatalokra és szervezetekre vonatkozóan. A kongresszussal együttműködve Washingtonnak sikerült létrehoznia a külügyi (State), a hadügyi (War), a pénzügyi (Treasury) és az igazságügyi (Attorney General) minisztériumot (Departments). Azt is elérte, hogy egyedül az elnöknek legyen joga az egyes minisztériumok vezetőit (Secretaries) kinevezni, illetve visszahívni.
1803. április 30.
Franciaország eladja Louisianát
Franciaország 60 millió frankért (15 millió dollárért) eladja Louisianát az Amerikai Egyesült Államoknak, amelynek területe ezzel kétmillió km-re – tehát csaknem duplájára – nő. A kongresszus a Mississippitől nyugatra egészen a Rocky Mountainig terjedő területet nemzeti tulajdonná nyilvánítja. A telepesek acre-onként (= 1,5 hektár) 2 dollárért vehetik meg a földet, a legtávolabbi nyugaton az ár csak 1,25 dollár. A Meriwether Lewis és William Clark expedíciója (1806. IX.) által felderített területre valóságos telepes áradatot várnak. Az 1787-es „North West Ordinance” értelmében minden 60000 lakosnál népesebb terület az USA tagállama lehet. Louisianában eddig néhány francia telepestől eltekintve nincsenek fehér honfoglalók. Napóleon a Haitin kitört felkelés, továbbá az angol fölény miatt elvesztette érdeklődését az amerikai gyarmatok iránt.
1846. április 30.
Liszt Ferenc Magyarországra látogat
Liszt Ferenc (1811-1886), az első egyetemes jelentőségű magyar zeneszerző és zongoraművész, egészen fiatalon, csodagyerekként bámulatba ejtette Európa koncertközönségét. Első látványos sikerét 12 évesen aratta Pesten. A világpolgár művészben az 1838-as pesti árvíz ébresztette fel magyarságtudatát: bécsi segélykoncertek után, hazai körútra indult. 1840-es pesti hangversenye a reformkor legnagyobb művészi sikerei közé tartozott. A rajongást szenvedélyessé fokozták magyar vonatkozású darabjai és magyarságának demonstratív kinyilvánítása. 1846-os látogatása alkalmával kezdett el érdeklődni a magyar zenei hagyomány iránt is.
1869. április 30.
Megszületik az újabb unió Erdéllyel
Alapfeltétele volt a kiegyezésnek, hogy Erdély, melyet 1849 után elválasztottak Magyarországtól, ismét visszakerüljön az anyaországhoz. Az uralkodó már 1867 februárjában feloszlatta a bécsi Erdélyi Udvari Kancelláriát, június 20.-án formálisan is érvénytelenítette az 1863-64. évi nagyszebeni tartománygyűlés határozatait, s feloszlatta az 1865 karácsonyán amúgy is berekesztett országgyűlést. Erdély képviselői ezután a pesti parlamentben foglaltak helyet. 1868-ban az országgyűlés megerősítette az 1848. évi uniót. Intézkedett a közigazgatás irányításáról, megszüntette a kolozsvári "kormányszék"-et, megerősítette az állampolgárok egyenjogúságát, a Szász Universitás fennállását (bírói jogkörét azonban nem), a felekezetek önkormányzatát és egyenrangúságát. Nem akart a kormány túl nagy megrázkódtatást okozni Erdélyben, ezért az abszolutizmus korának egy sor jogszabályát érvényben hagyta, így az osztrák polgári törvénykönyvet, bányatörvényt, egy ideig a perrendtartást. Politikai-biztonsági megfontolásból megmaradt ott a zsandárság és az 1852. évi szigorú sajtórendtartás is.
1876. április 30.
Felavatják a Margit hidat
A második budapesti Duna-híd építését nemzetközi tervpályázat előzte meg. Ennek alapján Ernest Gouin francia mérnök kapott megbízást, és a kivitelezést is francia cég kapta meg. A híd 1872-76 között épült 5 millió forintos költséggel. A Margitszigetre a középső pillérről levezető szárnyhíd építését 1899-1900-ban a MÁV Gépgyár végezte el, majd a hidat 1935-37 között kiszélesítették. A visszavonuló német csapatok 1944 novemberében a pesti részt, 1945. január 18-án pedig a budai szakaszt is felrobbantották. Az eredeti alakjában újjáépült hidat teljes szélességében 1948. augusztus 1-jén adták át a forgalomnak.
1886. április 30.
Megszületett Dékány István filozófus
A kecskeméti születésű tudós több helyen tanított, s volt a Magyar Filozófiai Társaság főtitkára, 1931-40 között a Magyar Társadalomtudományi Társulat elnöke. Ő szerkesztette az Akadémiai Filozófiai Könyvtár 13 kötetét, az Athenaeum sok évfolyamát, a Pedagógiai Szakkönyvek című sorozat 9 kötetét. A polgári szociológia német `szellemtudományos` ihletésű irányának követője volt. Polgári liberalizmus jellemezte írásait, fellépett a marxizmus ellen. Fő művei A társadalomfilozófia alapfogalmai, A mai társadalom és a Szociológiai műszótár. Cegléden halt meg 1965. november 20-án.
1891. április 30.
Meghal Ellinger József operénekes
Óbudán született 1820. december 3-án. Divatárukereskedő-segéd volt Temesvárott, majd Pozsonyban lett karénekes. 1846-ban bekerült a pesti német színház kórusába. Első sikereit 1848-ban aratta Regensburgban és Augsburgban. 1849-ben a Theater an der Wien tagja lett, sikereinek csúcsán 1851-ben I. Lajos bajor király is kitüntette. 1854-1860 között a Nemzeti Színház tagja volt, majd négy évig Rotterdamban énekelt. Sikeres művészként, több mint ezerszer lépett fel a Nemzetiben, Erkel operáinak valamennyi tenorszerepét elénekelte. 1880-ban a Bánk bán címszerepében búcsúzott a közönségtől.
1901. április 30.
Bemutatják az első magyar játékfilmet
A táncz rendezője és operatőre Zitkovszky Béla volt, és szerepeltek benne a kor nagy magyar színészei, így többek között Blaha Lujza, Fedák Sári, Márkus Emília és Hegedűs Gyula is.
1901. április 30.
Megszületett Simon Smith Kuznets statisztikus és közgazdász
A harkovi születésű orosz származású tudós 1922-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. A Columbia egyetemen tanult, 1926-ban szerezte meg a doktori fokozatot. Az Országos Gazdaságkutató Irodában dolgozva írta úttörő tanulmányait az amerikai nemzeti jövedelemről, és a gazdasági idősorokról. Utóbbi írása nyomán átfogó tanulmányok születtek az országok gazdasági növekedéséről. 1930-1954 között a Pennsylvania Egyetem, 1954-1960 között a Johns Hopkins Egyetem, 1960-1971 között a Harvard Egyetem professzora volt. A közgazdasági Nobel-díjat 1971-ben kapta a gazdasági folyamatok mennyiségi-statisztikai elemzéséért és a növekedési elmélet fejlesztéséért. Munkájában nagy figyelmet fordított a gazdasági adatok komplexitására, a megfigyelések kellő számára, hangsúlyozta az egyetlen korszakra alapozott modellek korlátozott érvényét. A népesség összetétele, a technológia, a munkaerő minősége, a kormányzat szervezete, a kereskedelmi és piaci információk mind nagy szerepet kaptak modelljeiben. Kimutatta, hogy a gazdasági növekedésben milyen kis szerepet játszik a korábban fontosnak tekintett munka- és tőkefelhalmozás. Leírta a növekedési ráták ciklikus (Kuznets-féle) váltakozását, s hogy ez miként függ össze a demográfiai változásokkal és más tényezőkkel. Cambridge-ben halt meg 1985. július 8-án.
1930. április 30.
Meghal Majakovszkij
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij, a 36 éves korában elhunyt orosz költő életművében összekapcsolja a modern költői formákat, a merész szóképeket a forradalmi politikai mondanivalóval. Versekkel, filmforgatókönyvekkel és plakátokkal harcolt a cárizmus ellen és támogatta a szocializmus építését, síkraszállt a forradalom megújulásáért s drámáiban kigúnyolta a bürokratizmust.
1931. április 30.
Megszületett Andorka Rudolf szociológus
Édesapja a két világháború között katonaként, illetve diplomataként töltött be fontos tisztségeket. 1939-től 1941-ig a Magyar Királyság spanyolországi nagykövete. Jugoszlávia megtámadása miatt azonban politikai meggyőződésének hangot adva lemondott posztjáról. Az ifjabb Andorka a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1949-ben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára. 1951-ben, édesapja internálása után egy évvel kitelepítették, ezzel hosszú időre lehetetlenné vált egyetemi tanulmánya. 1957-ben `1956-os izgatás miatt` öthónapi börtönbüntetésre ítélték, amit letöltött.
Ezután műszaki fordításból (angol, német, francia, lengyel, spanyol, és olasz) élt, majd 1962 őszétől a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában, 1963-tól pedig a Népességtudományi Kutatóintézetben dolgozott. Ugyanebben az évben, csak harminckét éves korában szerezhette meg jogi doktorátusát. 1970-től-1983-ig a KSH Társadalmi Statisztikai Főosztályának volt kutató munkatársa, közben oktatott. Ezután került a Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol előbb szociológiaprofesszorként, majd a szociológia tanszék vezetőjeként tevékenykedett. A szociológia tudomány kandidátusa címet 1979-ben, a tudomány doktora fokozatot 1989-ben kapta meg. 1991-ben lett az universitas rektora. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta levelező tagjai sorába. 1991-től töltötte be az Országos Kutatási Alap elnöki tisztét. Kutatási területe felölelte a társadalmi rétegződés, mobilitás és életmódváltozás, valamint a deviáns viselkedés szociológiája témakörét. Publikációinak sora foglalkozott az értelmiség szerepválságának okaival, napjaink társadalmának rossz közérzetével. Számos szakkönyv és több száz tanulmány szerzője. Tagja volt a Nemzetközi Szociológiai Társaságnak, a Nemzetközi Demográfiai Társaságnak, illetőleg az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának. 1995 októberében elnyerte az Osztrák Tudományos és Művészeti Érdemkereszt I. fokozatát. 1996-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki "a társadalmi mobilitás vizsgálatában, valamint a tudományszervezésben és a nemzetközi tudományos kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemeinek elismeréseként." 1997-ben Magyar Örökség-díjjal díjjal tüntették ki. Szintén abban az évben kapta meg a Francia Becsületrend lovagi fokozatát. Presbiter volt, 1991-től látta el a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának világi elnöke tisztét.
1945. április 30.
Adolf Hitler és Eva Braun öngyilkosságot követ el
Mialatt a szovjet Vörös Hadsereg katonái Berlint, a birodalom fővárosát rohammal elfoglalják, Adolf Hitler a berlini birodalmi kancellária óvóhelyén öngyilkosságot követ el, és mint a `Nagynémet Birodalom vezére és birodalmi kancellárja` kivonja magát a Németország nevében elkövetett gaztettekért való felelősség alól. Vele együtt követ el öngyilkosságot Éva Braun, akit egy nappal előbb feleségül vett. A holttesteket Hitler utasítására benzinnel leöntik és a birodalmi kancellária kertjében elégetik. Május 1-jén, 22 óra 00 perckor jelenti a hamburgi birodalmi rádióadó a meglepett világnak és a német nyilvánosságnak a Hitler hősi haláláról kitalált legendát: `A vezéri főhadiszállásról jelentik, hogy vezérünk, Adolf Hitler, ma délután a birodalmi kancelláriában levő parancsnoki harcálláspontján az utolsó leheletéig harcolva a bolsevizmus ellen, elesett Németországért. A Führer április 30-án Dönitz nagyadmirálist nevezte ki utódává.` Joseph Goebbels, akit Hitler a politikai végrendeletében birodalmi kancellárrá iktatott be, néhány órával Hitler után családjával együtt szintén öngyilkosságot követ el. Hitler április 29-i, politikai végrendelete a következő mondattal zárul: "A nemzet vezetőit és a nemzetet mindenekelőtt a faji törvények szigorú megtartására és a világ megmérgezője, a nemzetközi zsidóság elleni könyörtelen ellenállásra kötelezem."
1946. április 30.
Megszületett XVI. Károly Gusztáv svéd király
A Bernadotte-dinasztia hetedik királya Stockholmban látta meg a napvilágot. A Bernadotte-ház alapítója Baptiste Bernadotte, Bonaparte Napóleon tábornoka volt. Károly Gusztáv már négy éves korában trónörökös volt (édesapja Koppenhága közelében 1947-ben repülőgép- szerencsétlenségben vesztette életét). A középiskolai tanulmányok elvégzése után két és fél éven át szolgált a svéd hadseregben, mindegyik haderőnemnél, de leginkább a haditengerészet vonzotta. Egyetemi oktatásának programját külön az ő számára állították össze: hallgatott történelmet, szociológiát, politikai tudományokat, közgazdaságtant az uppsalai, majd a stockholmi egyetemen, hogy minél sokoldalúbban megismerkedjék az ország tényleges helyzetével. Nagyapja halála után lépett trónra 27 évesen, 1973. szeptember 15-én a dinasztia legfiatalabb királyaként. 1976-ban feleségül vette a németországi Heidelbergből származó Sylvia Sommerlathot, egy német üzletember lányát, akivel a müncheni olimpián ismerkedett meg, ahol a több nyelven beszélő leány tolmácsként dolgozott.
1970. április 30.
Az USA kiterjeszti a háborút Kambodzsára is
Amikor Lon Nol miniszterelnök megfosztja az államfői tisztségtől Norodom Szihanuk herceget, az Egyesült Államok, ezt arra használja ki, hogy a vietnami háborút kiterjessze a szomszédos Kambodzsára is. Miközben Párizsban folytatódnak a tárgyalások a vietnami háború befejezéséről, amerikai repülőgépek Kambodzsában bombázzák a kommunista Vietkong visszavonulási területeit. A katonai akciók tűrése fejében az Egyesült Államok gazdasági és katonai segélyekkel támogatta a Lon Nol-rezsimet. Egyúttal Richard Nixon elnök a háború „vietnamizálására”, vagyis egy olyan erős dél-vietnami hadsereg létrehozására törekedett, amely az amerikai csapatok elvonulása után folytathatná a háborút. Közben Szihanuk herceg Pekingben Khieu Szamphannal emigráns kormányt alakított, s ez vezette Kambodzsában a Lon Nol elleni felkelőmozgalmat. Az Észak-Vietnam által támogatott kommunista orientációjú vörös khmerek elkeseredett partizánháborút vívtak egyébként Lon Nol ellen, s az Egyesült Államok eredménytelen légi háborúja után (összesen 539 000 tonna bombát szórtak le) közvetlenül Phnom Penh kapitulációja előtt külföldre szökik (1975. IV. 17.). Lon Nol 1966-ban egy választási győzelem után lett miniszterelnök, amire aztán a baloldali csoportok illegálisan megalakították a vörös khmerek mozgalmát.
1975. április 30.
Véget ér a Vietnámi-háború
Dél-Vietnam feltétel nélküli kapitulációjával véget ér a vietnami háború. Május elején az Ideiglenes Forradalmi Kormány megnyitja a határt Észak- és Dél-Vietnam között, s kihirdeti az újraegyesülést, amelynek öt év alatt kell végbemennie (1973. I. 27.). Az Egyesült Államok, 1973 januárjában, Párizsban megkötött fegyverszüneti egyezmény szerint visszavonta csapatait. A harcok ennek ellenére nem értek véget. 1975 elején a párizsi egyezmény megsértésével Észak-Vietnam nagyszabású offenzívát indított. Sorjában meghódította a dél-vietnami tartományokat. Április 21-én Nguyen Van Thieu elnök bejelentette lemondását. Utódja, Duong Van Minh totális vereség után április 30.-án kapitulál. A polgári lakosság számottevő hányadát „átnevelő tábor”-oknak nevezett koncentrációs táborokba zárták, amelyek világtörténelmi mértékkel mérve is embertelenek az ilyen típusú intézményekhez képest. A hatalomváltás a Pol Pot-rezsim tetteihez hasonlóan kegyetlen és embertelen volt.
1981. április 30.
Meghal Peter Huchel német költő
A Rilke utáni német líra jelentős alakja Lichtefelde-ben született 1903. április 3-án. Irodalmat és filozófiát tanult, versei az 1920-es évektől kezdve láttak napvilágot. A 30-as években huzamosabb ideig Franciaországban élt, majd a háborúban katona volt, szovjet hadifogságból tért haza 1945-ben. 1945 után a Berlini Rádió művészeti igazgatója, 1949-62 között a Sinn und Form című világirodalmi rangú folyóirat főszerkesztője volt. 1971-től Rómában élt és alkotott. 1951-ben Nemzeti díjat kapott, 1972-ben a külföldiek számára megalapított osztrák állami Nagydíjjal tüntették ki. Költészete gondolatiságot és hangulatiságot egyaránt magába foglaló természeti líra, melyet tömörség és szép kidolgozás jellemez. Staufen-ben érte a halál.
1996. április 30.
Meghal Keresztury Dezső irodalomtörténész
Zalaegerszegen született 1904. szeptember 6-án. Az Eötvös-kollégium tagjaként magyar-német szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1929-től 1936-ig a berlini egyetem magyar lektora, 1936 és 1945 között az Eötvös-kollégium tanára, majd három éven át igazgatója, a Pester Lloyd kulturális rovatainak szerkesztője volt. 1945-ben részt vett az Írószövetség megalapításában. 1945 és 1947 között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1948-tól 1950-ig a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosa. 1985-től a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, valamint a Goethe Társaság magyar tagozatának elnöke. A Magyarok Világszövetsége alelnöke és a PEN Club tiszteletbeli elnöke. A kortárs magyar irodalom sokoldalú művelője. Arany János életművét nagy alapossággal tárta fel. Versei is tudatosan kapcsolódnak a magyar irodalom klasszikus költészetéhez. Nevéhez fűződött Arany János, Batsányi János, Madách Imre műveinek sajtó alá rendezése, kritikai és népszerűsítő kiadása, átdolgozása. Fotóművészekkel több tematikus kötetet is kiadott (pl. a Balatonról, Bartók színpadi műveiről). Részt vállalt a magyar irodalom németországi és a német irodalom magyarországi népszerűsítésében. 1976-ban Herder-díjjal tüntették ki. 1996-ban életművéért Széchenyi-díjat kapott. 2004-ben írói és művelődéspolitikai tevékenységéért posztumusz Magyar Örökség-díjban részesült. Fő művei: Arany János, Örökség. Magyar íróarcképek, A szépség haszna, Dunántúli hexameterek, Így éltem, A viaskodás szonettjeiből, Istenek játékában, Híres magyar könyvtárak, Árnyak nyomában, Helyünk a világban, Féktelen idő, Valaki tenyerén.
