A Bizánci Birodalom hanyatlásához vezetett a keresztesek fosztogatása Konstantinápolyban
2022. április 13. 18:10 Múlt-kor
Az utcákon halmokban hevertek a keresztesek által levágott emberek tetemei, az ostromlók nők megbecstelenítésével elégítették ki a gyilkolás őrületében feltörő kéjvágyukat. A lovagok az apácákat sem kímélték, megrohanták a templomokat és a kolostorokat is. A szent helyek oltárait szétzúzták, hogy azok értékes anyagokból álló elemeit eltulajdonítsák. Konstantinápolyban 818 éve, 1204. április 13-án a feje tetejére állt a világ. Az ortodox keresztény világ szíve és motorja romokban hevert, épületeit lángok pusztították. A tomboló „latinok” megcsúfolták a kereszteshadjáratok eszméjét.
Korábban
A latin keresztes had eredetileg Egyiptom elfoglalására indult, hogy szétzúzza a Közel-Kelet meghatározó hatalmát, az Ajjúbida Birodalmat. A IV. keresztes hadjárat vezetője, Montferrati Bonifác seregének gerincét földnélküli francia lovagok adták, akik keleten akartak maguknak földet és biztos egzisztenciát szerezni.
A hadjárat ügyét III. Ince pápa azzal mozdította elő, hogy tárgyalások útján rávette a mediterrán térség egyik legjelentősebb tengeri és kereskedelmi hatalmát, Velencét a grandiózus vállalkozásban való részvételre.
A velenceiek ígéretet tettek arra, hogy fizetség fejében áthajóztatják a kereszteseket Európából a Közel-Keletre, ám a seregnek nem sikerült összegyűjteni a fuvardíjra valót. A velenceiek nem estek kétségbe, és a tengeri szállítás ellenében a keresztesek fegyveres szolgálatait kérték, amelyet saját politikai céljaik elérésére használtak fel.
A 12. század utolsó harmadában egy elég jelentős latin, vagyis velenceiekből, genovaiakból és pisaiakból álló diaszpóra élt a Bizánci Birodalom fővárosában, Konstantinápolyban. A latinok nagy befolyásra tettek szert a tengeri kereskedelemben és a város pénzügyi életében.
A helyi görög arisztokrácia ezt nem nézte jó szemmel, és amint alkalom kínálkozott rá, feltüzelte az idegenek ellen a város görög lakosságát, akik 1182-ben hatalmas vérfürdőt rendeztek, számtalan, általuk „jöttment” nyugatiaknak titulált ember életét kioltva. Az incidens, amely a latinok lemészárlása néven vonult be a történelembe, tovább mélyítette a nyugati és keleti kereszténység közötti szakadékot. Az itáliai városállamok revansra vágytak.
Konstantinápoly ostroma Palma il Giovane festményén
A keresztesek pénzügyi problémája és az itáliai városállamok bosszúvágya mellett a Bizánci Császárságban dúló hatalmi harcok is közrejátszottak Konstantinápoly kifosztásában. Az elűzött bizánci uralkodó, II. Iszaakiosz fia, a későbbi IV. Alexiosz ugyanis csatlakozott a keresztesekhez, és Montferrati Bonifácnak különböző ígéreteket tett.
Többek között azt is, hogy kifizeti a keresztes had tartozását Velence felé, ha elűzik trónbitorló nagybátyját, és segítenek császárrá koronázásában. A velenceieknek és a kereszteseknek is tetszett az ajánlat, így belementek az üzletbe. 1203 júliusában megostromolták és elfoglalták Konstantinápolyt.
IV. Alexiosz, aki a keresztesek révén apja mellett társcsászárként uralkodott, nehezen tudta előteremteni a pénzt; az egyházi javak elvétele és ellenfeleinek anyagi lenullázása ugyanis csak részlegesen segített a tartozás kiegyenlítésében. A keresztesek egyre türelmetlenebbek lettek, nemkülönben a bizánci hatalmi elit, amelynek tagjai egyáltalán nem lelkesedtek Alexiosz pénzszerzési módszerei iránt.
Kitört a palotaforradalom, a latinellenes urak akcióba léptek, megmérgezték Alexiosz apját, őt magát pedig megfojtották. Miután az új bizánci uralkodó nem volt hajlandó fizetni a kereszteseknek, Montferratiék – a velenceiek legnagyobb örömére – ismét megrohanták a metropoliszt, de ezúttal ki is fosztották.
Az 1204-es ostromot követően a keresztesek jelentős területeket szakítottak el a Bizánci Birodalomtól, amelyeket felosztottak maguk között. A bizánciaknak 1261-ben ugyan sikerült Konstantinápolyt visszafoglalni a latinoktól, de a birodalom már soha nem nyerte vissza régi fényét és ütőképességét, így területeit fokozatosan bekebelezte az Kis-Ázsiában megszülető, majd egyre erősödő Oszmán Birodalom, amely 1453-ban Konstantinápoly városát is bevette.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
- A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
- Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
- Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
- Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
- Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
- Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
- Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
- Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit tegnap
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt tegnap