Megtévesztőek lehetnek őseink lábnyomai
2013. március 21. 10:24
A fosszilis lábnyomok megtévesztő képet nyújthatnak az állatok, illetve emberi őseink, például a híres Australopithecus, Lucy járásáról, állítja egy brit kutatás. Az új eredmények arra késztethetik a tudósokat, hogy újragondolják az őseink életmódjáról, főként járási szokásairól alkotott eddigi feltételezéseket.
Korábban
Mindezidáig a paleontológusok és az antropológusok azt feltételezték, hogy a lábnyom mélysége korrelál a „gazdatest” súlyával, illetve az általa kifejtett nyomással. Azonban a Journal of the Royal Society Interface című tudományos folyóiratban közzétett elemzés szerint a sarok jóval markánsabb bemélyedést is előidézhetett az azonos tömegű egyedek esetén.
„Ne várjuk feltétlenül, hogy egy lábnyom alakja és mérete közvetlenül tükrözze az adott élőlény járási szokásait” – mondta Karl Bates, a Liverpooli Egyetem biomechanikai kutatója, a tanulmány társszerzője, aki szerint újra kellene gondolni a már felegyenesedve járó ősemberekkel kapcsolatos kutatások eddigi eredményeit.
A több millió évvel ezelőtt élt állatok és emberi őseink mozgási szokásairól jóformán csak a megmaradt lábnyomaik alapján következtethetünk. Például a tanzániai Laetoli mellett megtalált 3,6 millió éves lábnyomokról a kutatók úgy vélik, hogy az első két lábon járó ősemberre utalnak; az Australopithecus afarensis női csontvázának a régészek a Lucy becenevet adták.
Azonban az emberi őseink járásának lábnyomaikból történő modellezése igen trükkös. A szakértők eddig úgy vélték, a nyomok mélységéből a járófelületre ható nyomásra lehetett következtetni. A kísérleti vizsgálatok is igen sokszor nehezen kivitelezhetőek, mivel a lábnyomot megőrző anyag már nem deformálható.
A kutatás alaposabb kivitelezése érdekében Bates csapata egy számítógépes modellt készített, amely szimulálni tudja a különböző méretű lábfejek által kifejtett nyomást különböző sűrűségű és állagú talajokon. A szakértők megkértek tíz önkéntest, hogy Brightonban, a dél-angliai tengerpart homokjában sétáljanak, lábnyomaikat pedig lemérték. Majd egy speciális futópadra állították, illetve sétáltatták őket, ahol a keletkezett mélyedéseket összehasonlították a parti homok lábnyomaival.
Mindkét módszer hasonló tendenciát mutatott: a láb különböző részei különböző méretű bemélyedéseket okoztak még akkor is, ha a földre érkező nyomás azonos erősségű volt. „A sarok természetesen nagyobb bemélyedést okoz, mint a lábujjak, a lágyabb összetételű járófelület pedig jelentősen eltúlozza ezt a különbséget” – mondta el Bates a LiveScience tudományos hírportálnak, hozzátéve: bár a kutatók eddig főként az emberi járásra összpontosítottak, az új elemzési módszert a kihalt állatoknál, például a dinoszauruszoknál is alkalmazni kellene.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból tegnap
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához tegnap
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum tegnap
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit tegnap
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket tegnap
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 2024.05.01.
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 2024.05.01.
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 2024.05.01.
