Hány ember halt meg Nankingban?

2014. február 10. 10:43 MTI

A nankingi mészárlás emlékhelyének kurátora szerint a japán NHK köztelevízió egyik vezető tisztségviselője nemcsak megtagadta a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék ítéletét, de új sebeket is ejtett az egykori atrocitások túlélőin és az áldozatok hozzátartozóin, amikor kétségbe vonta az egykori rémtettek megtörténtét.

Korábban

A japán Hiakuta Naoki a napokban a tokiói kormányzóválasztás egyik jelöltje mellett kampányolva azt állította, 1937-ben nem volt Nankingban vérengzés és a mészárlást kínai "propagandának" nevezte. Kína szerint a japán hadsereg mintegy 300 ezer embert mészárolt le Nankingban, miután 1937. december 13-án betört a városba. Több külföldi történész szerint az áldozatok száma ennél sokkal kisebb volt, egyes japán nacionalisták pedig a mai napig igazságtalannak tartják az ítéleteket.

Csu Cseng-san, a kelet-kínai Nankingban felállított emlékhely kurátora pénteken egy helyi lapban megjelent írásában arra emlékeztetett, hogy a kérdéses időszakban, a japán megszállás idején külföldi újságírók is voltak a városban, köztük F. Tillman Durdin, a New York Times és Archibald T. Steele, a Chicago Daily News tudósítói, akik első kézből számoltak be tapasztalataikról. Steele, miután elhagyta Nankingot, az akkori fővárost, elsőként jelentett a külvilágnak az öldöklésről. Durdin ugyancsak tudósított a civilek meggyilkolásáról, a katonák kivégzéséről és az amerikai nagykövetség elleni támadásról.

Csu arról is beszámolt, hogy Nanking elestekor az ott élő külföldiek, köztük amerikaiak, britek, németek és dánok az általuk létrehozott biztonsági zónában igyekeztek menedéket nyújtani azoknak, akik nem tudtak elmenekülni. Az e zónát igazgató nemzetközi bizottság kevesebb, mint két hónap során 428 jelentést küldött a japán katonák erőszakos cselekményeiről, továbbá - ugyancsak e témában - több mint 60 hivatalos levelet a japán hadseregnek, illetve a japán konzulátusnak.

Csu beszámol egy Rosen nevű illetőről is, aki a német nagykövetség munkatársaként a német külügyminisztériumnak küldött jelentéseiben leírta a mészárlást, a civil halottakat, akiknek holttestei "hegyet képeztek" a város peremén. Lewis S. C. Smythe, a nemzetközi segélybizottság tagja helyszíni felmérést végzett az 1937 decembere és 1938 februárja közötti japán kegyetlenkedésekről. Jelentésében leírta: Nanking városi és vidéki házainak 90 százalékát felégették, lerombolták. Csu további külföldieket is említ, köztük John Magee amerikai misszionáriust, aki fénykép- és filmfelvételeket készített a japánok tetteiről.

A japán háborús bűnösöket a vádlottak padjára állító tokiói törvényszék egy sor tanúvallomás meghallgatása és tárgyi bizonyítékok megtekintése után a nankingi rémtetteket a modernkori történelem példátlanul kegyetlen fejezeteként írta le. A törvényszék elé került több mint 1200 oldalas jelentés azt állapította meg, hogy Nanking elfoglalását előre megtervezték, a japán megszállók kegyetlenül gyilkolták a civil lakosságot és a hadifoglyokat hat héten át. A japánok öltek, nőket erőszakoltak meg, gyújtogattak, s cselekményeiket hivatalosan jóváhagyták, illetve támogatták feljebbvalóik.

Hiakuta azon állítására válaszul, miszerint az áldozatok 200 ezres, majd 300 ezerre növelt száma valószínűtlen, a történész Csu leírta, hogy a tokiói perben született ítéletek alapjául 200 ezer ember meggyilkolását tekintették, de ezek között nem vették számba azokat, akiknek holttestét elégették, vagy a folyókba dobták. Utóbbiak számát 150 ezerre tették. "Hiakuta és a hozzá hasonlók arról álmodoznak, hogy megváltoztathatják a történelmet, de törekvésük nem lesz népszerű és végül hiábavalónak fog bizonyulni" - zárta írását Csu Cseng-san a helyi, nankingi lapban.