Hónap: szeptember • Nap: 8
1419. szeptember 8.
Zsigmond király találkozik II. Ulászló lengyel királlyal
1566. szeptember 8.
A törökök elfoglalják Szigetvárt
I. Szulejmán szultán hetedik magyarországi és egyúttal élete utolsó hadjáratára május 1-jén kelt útra Isztambulból. A mintegy 100 ezer főnyi seregből a szultán másodvezírét, Pertev pasát Gyula ellen rendelte, maga pedig a Dél-Dunántúl kulcsa, Szigetvár megvételére vonult. A várat Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány védelmezte mintegy 4300 katonával és polgárral, valamint hatvannál több ágyúval. A horvát származású parancsnok - akinek nagyapja, nagybátyja és fivére is a török elleni küzdelemnek esett áldozatául - 1529-ben részt vett Bécs védelmében, majd 1542 és 1557 között horvát bánként igyekezett feltartóztatni az ország és saját birtokai ellen törő hódítókat. Zrínyi mind katonailag, mind lelkileg felkészült a végsőkig való helytállásra. 1566 tavaszán így nyilatkozott Nádasdy Tamás nádor özvegyének: `Mindnyájan bezárkózva megfogadjuk, hogy a kereszténységnek s ezen édes és végtelenül elpusztult hazának [...], ha a sors úgy hozza, fejünk vesztésével is kívánunk szolgálni.` Az ostromot augusztus 6-án több mint 200 kisebb ágyúval megkezdő szultáni seregnek tizenhárom napra volt szüksége az ó- és újváros elfoglalásához és a várat övező tó lecsapolásához. Az óváros eleste után a védők a belső várba húzódtak vissza, mely 26-án és 29-én sikeresen állta ki a két legvéresebb rohamot. (Eközben a Győr előterében felsorakozó császári sereg tétlenül szemlélte az eseményeket; a Bécs előterét védelmező Győrt fontosabbnak tartották Szigetnél.) Végül a török aknászok szeptember 5-én felrobbantották a Fellegvár egyik bástyáját, amely óriási tűzvészt okozott. A szultán időközben meghalt, szeptember 8-i ostrom, azután megpecsételte a romhalmazzá lőtt belső várba szorulók sorsát is, akik ekkor kirontottak az ellenségre. Többségük kézitusában halt hősi halált.
1831. szeptember 8.
Orosz csapatok foglalják el Varsót
Lengyelország háromszori felosztása után a független lengyel állam megszűnt létezni. A nemesség azonban továbbra is törekedett a szuverenitás kivívására. Amikor a cári helytartó elkezdte felszámolni a lengyel alkotmányt, Varsóban felkelés tört ki. Az 1772-es határok visszaállítása állt a követelések középpontjában. Ideiglenes kormány alakult, és megkezdődik a lengyel-orosz háború. A lengyel hadseregben olyan személyek harcoltak, mint Bem és Dembinski. Az események tragikus kimenetelét az is befolyásolta, hogy nem foglalkoztak a parasztok kérdéseivel, így nem kaptak részükről támogatást. Az sem segítette a lengyelek ügyét, hogy az európai egyensúly felbomlását is féltették egy esetleges önálló Lengyelországtól. A bevonuló oroszok véresen megtorolták a felkelést, az értelmiség és a nemesség egy része emigrálni kényszerült.
1831. szeptember 8.
Megszületett Wilhelm Raabe német író
A XIX. századi német realista regény egyik legjelentősebb képviselője Eschershausenben látta meg a napvilágot. Gimnáziumi és könyvkereskedői tanulmányait nem fejezte be, de szorgalmas olvasással átfogó irodalmi műveltségre tett szert. 1854-től a berlini egyetemre járt, majd 1856-tól szabadfoglalkozású íróként élt előbb Wolfenbüttelben, majd Stuttgartban. Műveiben kora német valóságának visszásságait, ellentmondásait sajátos, kesernyés humorral ábrázolja, együttérzéssel a jót akaró emberek igyekvése iránt. Jelentős művei Az éhség papja (1863) és A Pestiskordé (1869) című regényei. Braunschweigben halt meg 1910. november 15-én.
1841. szeptember 8.
Megszületett Antonin Dvorak cseh zeneszerző
1866-1871 között brácsázott az Ideiglenes Színház zenekarában. 1874-77-ben a Szt. Adalbert-templom orgonistája volt. 1884-ben vezényelt először Angliában a londoni Philharmonic Society meghívására. 1890-ben a cambridge-i, 1891-ben a prágai egyetem díszdoktorává avatták. 1892-95-ben a New York-i National Conservatory of Music igazgatója, 1901-1904 között a prágai konzervatórium zeneszerzéstanára volt. A XIX. századi cseh nemzeti zeneirodalom korszakos jelentőségű, nemzetközileg is elismert alkotója volt. Operái közül a Rusalka a legnépszerűbb, de jelentősek zongora- és gordonkaversenyei, kései szimfóniái, valamint szláv táncai. Zenei nyelve részben a cseh népzenében gyökerezik, művészetét a német romantika is befolyásolta. Kilencedik szimfóniájában néger és indián népzenei elemeket is fölhasznált. Életének utolsó éveiben elsősorban szimfonikus költeményeket és operákat írt. Prágában hunyt el 1904. május 1-jén. Fő művei: operák: Alfred (1870), Vanda (1875), Rusalka (1900), Armida (1902/03); zenekari művek: 9 szimfónia, (1.) c-moll, Szláv táncok 1. sorozat op. 46 (1878), Szimfonikus variációk egy saját témára op. 78 (1887), Karneval op. 92 (1891), Husziták nyitány, op. 67 (1883); kamarazene: vonósötösök, vonósnégyesek, zongoraötösök, zongoranégyesek, zongoratriók; kórusművek: The American Flag, Ciganské melodie.
1846. szeptember 8.
Megnyílik a Miskolci Nőnevelő Intézet
Ez volt az első olyan iskola, amelyben a lányok az elemi ismereteket meghaladó műveltség birtokába juthattak, mégpedig magyar nyelven. A tanoda, amely politikai nézeteiben a későbbi forradalom baloldali erőihez, s főként Táncsics Mihály politikai programjához csatlakozott, később részt vett a szabadságharc támogatására szervezett gyűjtésekben is. `Vezértanítónője` 13 évig Karacs Teréz volt.
1853. szeptember 8.
Orsovánál megtalálják a Szent Koronát
Világos után a menekülő Szemere Bertalan miniszterelnök, mielőtt elhagyta az országot, 1849. augusztus 23-án Orsova mellett elásatta a koronát. A királyi hatalom, egyben az ország szentként tisztelt jelképe után a bécsi kormány már 1849 őszén nyomozni kezdett. Hosszú, sokáig eredménytelen kutatás után Kempen tábornok rendőrminiszternek végül nagy apparátus, pénz és besúgók segítségével 1853. szeptember 8-án sikerült az elrejtett nemzeti ereklyét fellelnie. A koronázási ékszereket tartalmazó láda siralmas állapotban került elő. Kívül-belül rozsdás és nedves volt a mocsáros helytől. A korona ugyan a tokban sértetlen maradt, a mellette fekvő jogarhoz hasonlóan. Ellenben a kard nagyon megrozsdásodott, az országalma aranyozása megsötétedett. A legfelül kifordítva fekvő Szent István palást nedves volt, valamint azok a bársonypárnák is, melyeken az ékszereket vitték a koronázáskor. Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója, ünnepi keretek közt, 200 fős kísérettel szállította a kincset Bécsbe, hogy az uralkodó azt megszemlélhesse, majd Ferenc József elrendelte, hogy a koronát vigyék vissza Magyarországra, és a budai Várban őrizzék.
1855. szeptember 8.
Szevasztopol eleste eldönti a krími háborút
Szevasztopol kapitulációja, amelyet 1854. október 9. óta ostromolnak a brit és francia csapatok, a nyugati hatalmak javára változtatja meg a katonai helyeztet a krími háborúban.
Oroszország nagyhatalmi helyzete Európában megrendül, de egyidejűleg az is világossá válik, hogy az orosz birodalom óriási kiterjedésének köszönhetően gyakorlatilag megtámadhatatlan, hacsak nem egy óriási hadsereggel és kimeríthetetlen segélyforrásokkal találja szemben magát.
A krími háború a szövetségesek kísérlete volt, hogy Oroszországot peremterületei felől - a Fehér-tengernél, a Közel-Keleten, a Balti-tengernél és a Fekete-tengernél -, döntő helyeken katonailag meggyengítsék anélkül, hogy Moszkváig kellene előrenyomulniuk. A krími háború túlnyomórészt tengeri háború maradt. Oroszország döntő vereséget szenvedhetett volna, ettől azonban visszarettentek a nyugati hatalmak. Még "Oroszország visszaszorítását természetes határai mögé" és Európától való elszigetelését sem tudták elérni, bár egy ideig a cári hatalom a belső problémákkal volt elfoglalva.
1915. szeptember 8.
Szocialisták a zimmerwaldi konferencián
A háború kitörésekor a II. Internacionálé feloszlott. Az európai baloldali szocialisták konferenciát rendeznek Zimmerwaldban, Bern svájci kantonban, hogy az európai munkásmozgalom jövőjéről tanácskozzanak.
A konferencián, amelyet svájci és olasz szocialisták hívtak össze, harmincnyolc küldött vesz részt tizenegy országból.
A hadviselő országok munkásvezetőinek többsége távol marad. A konferencia két pártra szakadt. A radikálisok szóvivője az orosz bolsevikok vezetője, Vlagyimir Iljics Lenin. Olyan határozatot javasol, amely az imperialista háborúnak a burzsoázia elleni polgárháborúba való átmenetét kívánja és forradalmi propaganda érdekében lép fel. A küldöttek mégis a Karl Kautsky által javasolt mérsékelt változat mellett döntenek, amely a háború mielőbbi leállítását követeli.
1926. szeptember 8.
Németország belép a Népszövetségbe
ban Wilson amerikai elnök javaslatára alkotta meg a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) Egyezségokmányát, amelyet beiktattak valamennyi békeszerződésbe. Az alapító okmány szerint a felek kötelezettséget vállaltak a háború elkerülésére, nyílt becsületes nemzetközi összeköttetést kívánnak fenntartani, és a nemzetközi jogot tekintik elfogadottnak. A genfi székhelyű Népszövetség két legfőbb szerve a Közgyűlés és a Tanács volt. A Közgyűlésben az egy-egy szavazattal rendelkező tagállamok képviselői vettek részt. Új tagok felvétele a Közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozott, a döntéshez kétharmados többségre volt szükség. A Közgyűlés minden év szeptemberében ülésezett. A megvitatott kérdésekben a Közgyűlés csak egyhangúlag foglalhatott állást. Így elvben minden tagállamnak vétójoga volt, de a lényeges viták szűkebb bizottsági üléseken folytak, s az itteni többségi döntéseket a Közgyűlés általában határozattá emelte. A Tanácsnak - miután az Egyesült Államok nem csatlakozott a Népszövetséghez - négy (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán), később hat állandó tagja volt. Németország közeledését Stresemann külügyminiszter politikája szolgálta, aki feladta a Franciaországgal szembeni ellenállás lehetőségét. Ez vezetett az 1925-ös Locarno-i szerződéshez, amelyben Németország garantálta nyugati határait, és az ország belépését a Népszövetségbe.
1941. szeptember 8.
Megkezdődik Leningrád 900 napos ostroma
A második világháború keleti frontján bevetett német erők 1941. szeptember 8-án vágták el a két és fél millió lakosú várost szárazföldön a Szovjetunió többi részétől. A leningrádi csata (1941-1944) a második világháború egyik legdrámaibb fejezeteként vonult be a hadtörténetbe. Hitler már 1941. július 8-án bejelentette, hogy Moszkvát és Leningrádot teljesen meg akarja semmisíteni, két hónap múlva, szeptember 8-án a német csapatok elérték a Névát, megkezdődött Leningrád közvetlen ostroma, október közepén pedig a németek Kalinyin mellett elvágták a Moszkva-Leningrád vasútvonalat. Hitler különösen fontosnak tartotta Leningrádnak, mint a szovjet rendszer egyik fő politikai és ideológiai-világnézeti centrumának elfoglalását. Az ellenséges erők közeledtével mintegy félmillió leningrádi vett részt a védelmi berendezések építésében, 340 ezren léptek a népfelkelők soraiba, jelentkeztek önkéntesnek a szovjet hadseregbe. Az ország többi részétől elvágott Leningrádot 1941 szeptemberétől már csak a Ladoga-tavon keresztül lehetett egy 200 km hosszú útvonalon megközelíteni. A két és fél millió lakosú várost egykori adatok szerint 35 km barikád és 625 km lövészárok védte. Hitler terveiben egy időre Moszkva került az első helyre, Leningrádnak a kiéheztetést szánta. Ez azonban nem jelentette a város bombázásának és ágyúzásának szüneteltetését. Az élelmiszerhiányhoz fűtőanyaghiány járult. 1941 decemberében és 1942 januárjában naponta 3-4000 ember halt éhen Leningrádban, 1942 végéig másfél millió embert sikerült kimenekíteni a blokádgyűrűbe zárt városból. Voznyeszenszkij, Koszigin, Mikoján játszott fontos szerepet az a város életének fenntartásában.
1951. szeptember 8.
Japán békeszerződést köt 48 állammal
A békeszerződés valójában különbéke volt, amelyet aláírt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország, de nem írta alá például a Szovjetunió, Kína, India. Ezzel a békekötés is részévé vált a hidegháborús szembenállásnak. Az amerikaiak tervezetét valamennyi állam kifogásolta, de az USA csak a britekkel kötött kompromisszumot, akik (Hong-Kong miatt) Kína részvételéhez ragaszkodtak, míg az amerikaiak Tajvanéhoz. Végül egyik Kínát sem hívták meg San Franciscóba. A Szovjetunió azt követelte, hogy számolják fel az amerikai támaszpontokat, ezt India is támogatta. A délkelet-ázsiai országok többsége nem volt hajlandó lemondani a jóvátételről. Ezzel a békekötés is a hidegháborús szembenállás részévé vált, taktikailag a koreai háború szempontjából volt jelentősége. A szerződés elismerte Japán teljes szuverenitását, és 90 napon belül kivonták a megszálló csapatokat. Japán lemondott néhány vitatott területről (Tajvan, Kuril-szigetek, Dél-Szahalin) és elismerte Korea függetlenségét, de hozzájárult ahhoz, hogy Okinava és több déli sziget amerikai kormányzás alatt maradjon. Az ugyanakkor aláírt biztonsági szerződés alapján Japán támaszpontot biztosított az amerikai hadsereg számára, s kártérítést fizetett 12 ázsiai államnak. Ezután India és Tajvan is vállalta a békekötést. A szerződő felek elismerték Japán jogát az egyéni, illetve kollektív önvédelemre. A békeszerződéssel Japán kikerült a gazdasági, majd politikai elszigeteltségből, bár számos kérdés nyitva maradt (további békeszerződések, területi kérdések, jóvátétel, amerikai támaszpontok). Japán korábbi nagyhatalmi törekvései elsősorban Kína és Korea ellen irányultak - ezekkel a megállapodás nem foglalkozott. A békeszerződés 1952. április 28-án lépett életbe, s Japán hét év után visszanyerte önálló államiságát. Ezután jelentős amerikai hiteleket kapott és az USA katonai jelenléte szükségtelenné tette a japán fegyverkezést: ez lett a japán csoda egyik háttere.
1954. szeptember 8.
Antikommunista szövetség alakul Délkelet-Ázsiában
Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában Ausztrália, az Egyesült Államok, Franciaország, a Fülöp-szigetek, Nagy-Britannia, Pakisztán, Thaiföld és Új-Zéland védelmi szövetséget köt: a South East Asia Treaty Organization (SEATO) hivatalos célja a közös védelmi erőfeszítések koordinálása a kelet-ázsiai térségben, valamint a gazdasági és műszaki kooperáció. A SEATO kiegészíti az Ausztrália, az Egyesül Államok és Új-Zéland által 1951-ben kötött Csendes-óceáni Biztonsági Szerződést (ANZUS). Az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) ennek pánamerikai megfelelője.
1965. szeptember 8.
Az UNESCO e napot az írástudatlanság elleni küzdelemnek szenteli
az UNESCO által Teheránban összehívott világkongresszus úgy döntött, hogy e napot minden esztendőben az írástudatlanság elleni küzdelemnek szenteli
1987. szeptember 8.
Honecker az NSZK-ba látogat
Erich Honecker az NDK első olyan államelnöke, aki ötnapos hivatalos látogatást tesz a Szövetségi Köztársaságban. A német-német találkozó csúcspontját Honeckernek a határkérdéssel kapcsolatban tett megnyilatkozásai alkották. Találkozása elején Honecker Bonnban megbeszéléseket folytat Helmut Kohl szövetségi kancellárral (CDU) és Richard von Weizsäcker szövetségi elnökkel. Ezek során mindkét fél ama kívánságnak adott hangot, hogy tovább építsék a kapcsolatokat. Különösen nagy feltűnést keltenek Honecker szeptember 10-i nyilatkozatai a határkérdésről: a további békés együttműködés esetén eljöhet majd a nap, `amikor a határok nem szétválasztanak, hanem egyesítenek majd bennünket, ahogy egyesít bennünket az NDK és Lengyel Népköztársaság határa`. Már szeptember 8-án Bonnban aláírtak három előkészített megállapodást a környezetvédelmen és a sugárvédelem kérdéseiről, valamint a gazdasági és műszaki együttműködés bővítéséről. Látogatás során Honecker emellett különböző könnyítéseket jelent be a belnémet utazások, a látogatások és a csomagforgalom terén, például azt, hogy feloldják a szakirodalom, a magnókazetták és magnószalagok behozatali tilalmát. A programban nyugatnémet gazdasági vezetőkkel és a nagy pártok vezető politikusaival való találkozások is szerepelnek.
1991. szeptember 8.
A macedónok a függetlenség mellett döntenek
1913-ban, a Balkán-háborúk után az ókori Makedónia területét Szerbia, Bulgária és Görögország között osztották fel, így került a mai Macedónia Szerbiához, s vált 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részévé. 1945-ben Macedónia a Jugoszláv Népköztársaság egyik tagköztársasága lett. Az 1980-as évek közepén kezdődött, fegyveres konfliktusoktól sem mentes önállósodási kísérletek, valamint a megindult demokratizálódási folyamat eredményeként 1991. szeptember 8-án népszavazást tartottak, ahol a szavazók 95 százaléka a független, szuverén Macedónia megalakítása mellett foglalt állást. Szeptember 17-én Macedónia elnyerte függetlenségét, november 17-én a parlament elfogadta a köztársaság új alkotmányát. A nemzetközi diplomáciai elismerés azonban váratott magára, mert Görögország - az egyik tartományával való névazonosság miatt - Macedónia területi követelésétől tartva, megakadályozta az új állam felvételét az ENSZ-be. 15 hónapig tartó tárgyalássorozat után, 1993. április 8-án az ország "Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság" néven lett az ENSZ 181. tagállama.
